Várospolitika és közigazgatás - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 21. (Esztergom, 2011)
VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZIGAZGATÁS - D. Szakács Anita: Esztergom szabad királyi város jegyzőkönyve az 1700-as évek elejéről
D. SZAKÁCS ANITA három krajcárt kellett leróniuk. A pecsétet - büntetés terhe alatt - egész éjjel senki sem tarthatta magánál, illetéktelen pedig nem is férhetett hozzá. A szabályzat megszegőinek hat forint büntetést kellett fizetniük. Ha a megidézett fél a kitűzött határidőt annak ellenére elmulasztotta, hogy otthon tartózkodott, akkor a városbíró 12 forint - azaz dupla büntetéspénz - értékben zálogot szedhetett tőle. Amennyiben azonban az alperes nem volt otthon, úgy hazajövetelét be kellett várni. Az 1708-as kiváltságlevél és a budai kamarai adminisztráció 1709. június 13- án kelt szabályrendelete, amely a privilégium részletes magyarázatát tartalmazza, egyben megfogalmazta a városi tanácsosokból alakult törvényszék bírói hatáskörét is. A szabályrendelet leszögezte: amennyiben valaki elégedetlen a városi törvényszék által polgári ügyben hozott ítélettel, úgy az a Budai Kamarai Adminisztráció elé fellebbezheti az ügyét. A bűnvádi ügyekben hozott ítéletet az ítélet végrehajtása előtt, annak jóváhagyása céljából, ugyancsak a Budai Kamarai Adminisztráció elé kellett terjeszteni. Míg a polgári perek esetében döntően tulajdonvita és adósságrendezés ügyében hoztak határozatot, a büntetőperek köre a kisstílű lopástól a becsületsértésen keresztül a testi sértésig terjedt. Több bejegyzés is foglalkozik Reilling Mihály sekrestyés ügyével, aki 1709-ben a plébániatemplom perselyéből pénzt tulajdonított el,41 és akit a belső és a külső tanács együttes határozata alapján - korára való tekintettel - halálbüntetés helyett a város területéről kiutasítottak. Reilling házát a tanács a templomot ért kár ellentételezése fejében a templomnak ítélte meg. Kisebb ügyekben a felek általában a bíróság színe előtt megegyeztek; becsületsértési ügyekben a per vesztesét a bocsánatkérésen túl jótékony célra, általában a plébánia- templom részére fizetendő pénzbírságban marasztalták el.42 A tanács hatásköre még a magán- és családi életre is kiterjedt. 1710-ben Diemandt Jánost és feleségét a tanács arra kötelezte, hogy békességben éljenek egymással.43 A városi törvényszék boszorkányperek ügyében is hozott határozatot. 1707-ben Haller Mátyás és felesége Heis András feleségét, Terézia asszonyt azzal vádolta meg, hogy átokkal sújtotta a teheneiket, amelyek ennek következtében elpusztultak.44 45 ítélet hiányában az ügy kimeneteléről sajnos nem rendelkezünk információkkal. A városi hatóság előtt történt az Esztergomhoz tartozó bel- és külterületi ingatlanok adásvétele és ennek a felvallása is. A felvallásért a városbírónak külön díjat kellett fizetni.4' (Azaz: saját közigazgatási területén, joghatósága alatt az ingatlanok adásvétele szempontjából az első számú, legfontosabb hatóság a városi 41 Uo. 1701-1710,11. Nr. 218., 239., 241. 42 Lásd Uo. II. Nr. 65, 66. 43 Uo. II. Nr. 439. 44 Uo. II. Nr. 98. 45 Uo. 1. Nr. 2., 5. 100
