Évkönyv 1995 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 3. (Esztergom, 1995)

Bencze Cs. Attila: Híradások az esztergomi zsidóságról a helyi sajtóban (XIX. sz. második fele)

november 5-i száma nem közli azt az október 31-én keltezett levelet, amelyet "Az esztergomi izraelita község elöljárói" küldtek Scitovszky hercegprímásnak. Egy részlete: "Főmagasságod a század humanisticus czéljainak kifejezést adott, s a jogegyenlőséget hirdető kor színvonalára állva, magát a századot a vallás szeretetével előzte meg; mert az említettük két intézet (ti. a kisdedóvó és a nőnövelde - a szerző) ajtait az Üdvözítő tanaihoz méltón nyitotta meg. "Sinite parvoulos ad me venire" - monda O; Főmagasságod emberszeretete pedig, midőn a két intézetet minden vaUásszínezetü gyermeknek, s így a helybéli izraelita községnek is megnyitó, a polgárosodás és szeretet vallásának isteni alapitóját fényesen követte." (Zárójelben: a lap nem közli a izraelita leánykák számát, de a Megyei Levéltárban őrizzük azt az 1866/67-es tanévi "Értesítőt", iskolanaplót, amelyből egyéneimen kiderül: a 86 leánykából 15 volt izraelita. Egyikük, Hofímann Irén a 86 tanuló közül a 3. legsikeresebb eredményt érte el.) De térjünk vissza az eseményre. Karády Viktor az "asszimilációs társadalmi szerződés" kezdetét - hajói emlékszem - az 1867-es emancipációs törvény megszületése utáni korszakra teszi, s azt a liberális nemesség és a zsidó polgárság közötti "kompromisszumnak" tekinti. A fentiek ismeretében - éppen mert Magyarország Hercegprímásának gesztusáról van szó -, ez a pillanat vajon miként értékelhető? Megválaszolásához tovább kell még kutatnunk. Ugyanis Scitovszky maga a legjobb indulattal sem nevezhető liberális nemesnek, de e nemesség akarat-kifejezőjének igen. (Ismét csak zárójelben: amikor szűkebb baráti körben erről beszélgettünk, többen úgy vélték: a prímás maga is a másság bélyegét viselte, hiszen tót volt, tehát a gesztusban a "másság a másságért-elv" is felfedezhető. Mert az is tény, protestáns gyermek, legalábbis még ekkor, nem volt a növendékek között.) Az 1867-es emancipációs törvényt követő évtizedekről, a város apróbb-nagyobb eseményeiről már más lapokból kapunk képet Időrendben - 1867-től az Esztergomi Közlönyből, majd 1879-től az Esztergom és Vidékéből. (Ez utóbbiról annyit: 65 éven át megszakítás nélkül talpon maradt, 1944 végétől megszűnt. Újraindult 1986-ban, s ma is a városi önkormányzat lapja, tulajdonképpen ugyanazzal a szereppel, mint elődje: városi érdekek közlönye). Témánk szempontjából óriási mennyiségű információt rejtenek ezek az újságok, ezért még a tételes felsorolástól is el kellett tekintenünk. Hogy mégis fogalmunk legyen arról, müyen jellegű közlemények a legjellemzőbbek, csoportosítanunk kellett. Mennyiségileg legtöbb és leggyakoribb, s ez talán természetes, a tény hír. Csak az Esztergom és Vidéke egyetlen évfolyamában, az 1886-osban (104 lapszám) 54 olyan hírt találtunk, amelyben szerepel az izraelita szó. Izraelita, és soha nem zsidó! Híradás róluk, amit - mint majd később kiderül - nem véletlenül hangsúlyozok. De lássuk az említett esztendő első olyan tényhírét amely az izraelitákról, mint közösségről szól: "Az izraelita hitközség kebelében hétfőn (jan.ll.) tárgyalták az anyakönyvvezetés