Évkönyv 1995 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 3. (Esztergom, 1995)

Bencze Cs. Attila: Híradások az esztergomi zsidóságról a helyi sajtóban (XIX. sz. második fele)

a fűszere a mulatságnak" Miért fontos, jelzésértékű ez a hír? Ez az első olyan beszámoló farsangi mulatságról, amelyben nem szerepel az ilyen alkalmakkor hangsúlyosan, jelzőként használt katholikus szó. Talán nem is figyeltünk volna fel erre, ha a következő két számban - egy olvasói levél kapcsán - a szerkesztő nem tér vissza az eseményre. A levélíró ugyanis felrótta, hogy a vígasságra egy-két zsidó fiatal kivételével más izraelitákat nem engedtek be. A szerkesztő válasza: "Miután közelebb szerzett tudomás szerint (...) a kereskedelmi ifjúság táncvígalmán nem egy-két, de tíznél is több izraelita volt jelen, úgy önnek polemicus cikkét még azon fenyegetés daczára sem adhatjuk, hogy azt ön más lapnak küldendi meg, mit szabadságában áll tennie. Különben lapunkat sem ön, sem az ország bármely lapja nem fogja vádolhatni a zsidók elleni intoleranciával, mert annak máris volt alkalma nyíltan a zsidóság társadalmi egyenlősége mellett nyilatkozni." írta ezt tehát az Esztergami Újság 1863-ban. Az emancipációs törvény megszületése előtt majd öt évvel. Amikor a fennebb említett szerkesztői álláspontot olvastam, óhatatlanul egy másik magyar nyelvű lapban megjelent közlemény jutott az eszembe - a Bukuresti Magyar Közlöny 1860. július l-jén megjelent 3. számából. Egy körlevél szövege, amelyet Kogalniceanu, Moldva belügyminisztere intézett a fejedelemségben élő zsidó rabbikhoz: "...Vagyon még valami, ami nemzeti előítélet és ellenszenvnek örökös gyökere leend, egy felette utálatos és önök férfias méltóságához is felette illetlen valami, és ez ama különc öltözet, melyet önök közül sokan mai napig is viselnek, /.../melynek csak látása is kedvetlen benyomást teszen a nézőre, s okozza, hogy a társadalom minden rétegénél guny és megvetés tárgyául vannak kitétetve. Felszólítom ezért, uraim, hogy használják fel egész erkölcsi befolyásukat avégre, hogy hitfeleik ezen nevetséges öltözetét megváltoztassák./.../ Városaink kebelében többé el nem tűrhetjük, hogy a népesség egy számos osztálya különc viseletével a másik osztálynak botránkozásul szolgáljon, s elszigetelt helyzetében összeütközésre és ezáltal csendháboritásra alkalmat nyújtson." E kis kitérő után folytassuk idehaza az újság lapozását, annál is inkább, mert 1865 októberében már érdemes figyelmesebben olvasni. Scitovszky hercegprímás néhány hét leforgása alatt három tanintézetet is megnyit: a kisdedóvót, a szeminárium új épületét és október 15-én a zárdát, amely egyben a Páli Szent Vincéről nevezett irgalmas nénék esztergomi bevezetése is. Azért hozta őket Szaunáiról, hogy az általa alapított nőnöveidében a városi leánykákat oktassák. Az Esztergomi Újság részletesen beszámolt mind az előkészületekről, mind pedig az ünnepségekről, teljes terjedelmében közölte a prímás avató beszédét A szónoklatban, mai szemmel olvasva, aligha fedezhetünk fel szabadelvű "kiszólásokat". Mégis egyik mondata ilyen szempontból figyelemre méltó: "... kedves leányaim, vegyétek át e város szüleinek leánynövendékeit anyai kedvezéstekbe, vegyétek anyai ápolástokba, vegyétek istenes, erényes neveléstekbel" E mondat valós üzenetét talán ma se tudnánk biztonsággal megfejteni, ha lapunk