Évkönyv 1995 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 3. (Esztergom, 1995)

Bencze Cs. Attila: Híradások az esztergomi zsidóságról a helyi sajtóban (XIX. sz. második fele)

összegek egyazon személy esetében is igen változóak: az adakozási "kedvet" nagyban befolyásolja a gyűjtési akciót kezdeményező, illetve ehhez nevét adó egyén vagy közösség. Ilyen szemszögből vizsgálva, a rendelkezésünkre álló forrásokat kutatva azt tapasztaltuk: a múlt század hetvenes éveiben zsidók által kezdeményezett gyűjtésekre keresztények még nem, vagy alig "mozdultak", míg fordítva igen. E mögött (is) nyüván nem annyira a zsidók adakozási kedvét - bár náluk a jótékonykodásnak, az elesettek, betegek segítésének vallási alapjai is vannak -, vagy az önmutagatást, sokkal inkább - gyakorlatias meggondolásból - az elfogadottságra való törekvést, a "kupori-zsidó"-kép lebontásának "technikáját" kell meglátnunk. Erre a sajtó, mint eszköz, a legalkalmasabbnak tünt. Az is volt. És az sem lehet véletlen, hogy igen hamar a korabeü sajtó jórészének közelébe kerültek, akár mint lap-, illetve nyomdatulajdonosok - bár ez a vidéki városokban nem annyira egyértelmű, mint Pesten -, akár mint szerkesztők. Talán azért is, mert a sajtó hatalmát, lehetőségeit, és főleg hatásmechanizmusát korábban felfedezik. Ma már persze az átlagolvasó is tudja miben áll ez, de akkoriban minden nyomtatott szónak súlya, tekintélye volt A sajtó forrásánál még meghatározó törekvés az idő- és a térdimenzió szűkítése, de ezen az őt életre hívó célon gyorsan túl is lép, túljut a hétköznapi értelemben vett kíváncsiságon, hogy egyre inkább a politikai-gazdasági hatalmat biztosító információk megszerzését és birtoklását, majd ezeknek szűrt formában való áruba bocsájtását tekintse elsődleges feladatának. Vizsgálódásunk időszakában és helyén e törekvésnek még csupán a csírái fedezhetők fel, de már ott vannak! A szomszédságon túlnövő, de a nagyvárosnál kisebb helybeliségek sokáig strukturálisan kimaradtak a helyinek nevezett tömegkommunikációból, ami azt jelenti, hogy - bár autonóm egységekként jelentkeztek: vármegye, szabad királyi város - nem volt saját közlési eszközük. Esztergomban is viszonylag későn, csak 1863 januárjában jelenik meg az első időszaki lap, az Esztergomi Újság, mely alcíme szerint "Felduna-vidéki közlöny". Tulajdonosa és kiadója az a Pongrácz Lajos, aki korábban Kossuth Pesti Hírlapjának honti tudósítója volt. A lappal szembeni elvárásokat a január 4-én megjelent 1. számban Majer István püspök, a legendás István bácsi fogalmazta meg: "... Esztergom és vidékének a gyakorlati életpályán a haladás korszerű zászlójával előljárni." A lap rövid életű volt, négy évet élt Mai szemmel olvasva is jó újságnak, informatívnak mondható. Témánk szempontjából azonban forrásszegény. Okát nem tudhatjuk, de az nyilvánvaló, nem ellenszenvből hallgattak a zsidókról, hisz - mint maga a lap megírta - munkatársai között két "izraelita vallású tollforgató" is található. Egy kis híradása viszont amely 1863. február 15-én jelent meg, érdekes - mind eddig figyelmen kívül maradt - eseményt rögzít "Az itteni egyesült ifjúság bálja fényes volt. Minden osztályzata a polgári rendnek számosan volt képviselve. Mindnyájának arczulata vidor és barátságos volt. Férfiak és nok, ifjak és leányok egészen átengedték magukat a vidámságnak a szó szoros értelmében; az utóbbiak tánczolva és tündérekként lebegve az elbájolt nézők szemei előtt. Fesz, dijferentismus és etiquette száműzve voltak. Polgár kezet nyújtott a polgárnak, anélkül hogy vizsgálná, melyik osztályhoz tartozik ez vagy amaz; s ez volt