Évkönyv 1995 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 3. (Esztergom, 1995)

Ortutay András: Virilisek Esztergom megyében

Foglalkozásuk után fizetett adójukkal a kereskedők emelkedtek ki. így Walfísch Jakab, aki a város 1837-esjdöntése után (hogy zsidókat is befogadott a szabad királyi városba) lett csak polgár. Öskereskedése után 35 Ft-ot fizetett. Az iparosok adójának nagyobb részét, mint a hagyományos gazdarétegnél is, a háztulajdon, a föld és a szőlő után fizetett összeg tette ki. Az 1860-ban az állami egyenes adó kivetésénél a több mint 2.000 adózónak a nagyobbik fele 5 Ft-nál kevesebb adót fizetett Az ismét mesterségesen meghúzott 75 Ft-os adóhatár fölött az 1845-ben alapított Esztergomi Takarékpénztár mellett 24 természetes személy szerepelt Az összehasonlítást az tette lehetővé, hogy a teljes adóösszegnek 14 %-át fizették, tehát lényegében ugyanannyit, mint 1848-ban az a bizonyos 38 személy. Természetesen a megváltozott körülmények részletes elemzésére most sem vállalkozhatunk. De megállapítható majd 20 év alatti fejlődést vizsgálva, hogy e 25 fős csoport a házadók 17 %-át, a jövedelemadók 27 %-át fizette. Az 1871. évi 18. törvénycikk alapján került sor Esztergomban a képviselő-választásra. A még nem egyesített Esztergom képviselő-testületében 44 választott képviselő mellett 44 virilis foglalhatott helyet a városháza nagy tanácstermében, és szavazhatott személyesen vagy képviselője, meghatalmazottja útján. Ha a városi adóhivatal által összeállított, legtöbb adót fizetők listáját összevernénk a megmaradt hagyatéki leltárakkal, s a vagyonjogi perekben vagy családi hagyományokban tükröződő, még így is torzított valós vágyom helyzettel, akkor is csak a tendenciák szintjén határozhatjuk meg a változásokat Az egyesítés előtti utolsó évben, 1894-ben három jogi és 43 természetes személy szerepelt az adóhivatal által összeállított lista elején. A későbbiekben nemességet szerző Krausz Izidor gyáros, nagybérlő fizette a legtöbb adót Kenyérmező nevű 500 holdja, sertéshizlaldája, szeszgyára és a filoxera után telepített szőlőtelepe után. Számszerűleg a kereskedők vezették a listát A 10 legtöbb adót fizető adózónak a fele kereskedő volt egy kivételével zsidó. 10 vármegyei és városi tisztviselő, négy háztulajdonos, három ügyvéd, két tanár, egy gyógyszerész a kétszeres adóbeszámításnak köszönhetően jóval megelőzte a 4-4 iparost és háztulajdonost A gazdaréteg lényegében eltűnt félévszázados gazdasági, társadalmi átrendeződés következtében. Meglepőnek tűnhet a 3 mezővárost csak mint földrajzi fogalmat ismerők számára, hogy a papsággal nem találkozunk. A hercegprímás az esetek többségében budapesti, pozsonyi lakos volt Neki és a kanonoknak a föld- és háztulajdona a mezővárosokban volt, illetve az egyházmegyében, a főegyházmegyében, amelynek 1848-ig ÉrsekiVíziváros és Szentgyörgymező esetében a hercegprímás, Szent Tamás esetében a káptalan volt a földesura. Ők itteni birtokaikon teremtettek lehetőséget a zsidó kereskedők, majd későbbiekben ügyvédi, orvosi pályára is kerülő másod-harmad generáció számára megfelelő élettérre és lehetőségre. Nem véletlen, hogy itt, Szent Tamáson épült az első zsinagóga, majd a városegyesítés után is ez az épület maradt a zsidó vallásúak életének központja. Az 1895. július 8-i városegyesítés után Vízivárosról egyháziak, Szent Tamásról zsidó kereskedők és értelmiségiek kerültek az új városi képviselő-testületbe virilistaként A lista élére a kétszeres adófizetést is beszámítva nagy különbséggel Vaszary