Évkönyv 1995 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 3. (Esztergom, 1995)
Ortutay András: Virilisek Esztergom megyében
Kolos hercegprímás került Az idő rövidsége miatt nem foglalkozunk az 1876 előtti megyei törvényhatósági bizottság virilistáinak összetételével, hiszen Esztergom szabad királyi város addig nem volt teste a vármegyének, és ekkor csatolták Piszkét és Lábatlant Esztergom megyéhez. Az 1876-ban létrejött Esztergom megyét jellemezte, hogy a már ismertetett szabad királyi város és a három mezőváros mellett az esztergomi járás iparosodottabb volt, de földje szegényebb, kisebb aranykorona értékű. A párkányi járás földje jóval nagyobb aranykorona érték volt egyházi és vüági nagybirtok jellemezte, Párkányban és Bátorkeszin jelentős zsidó kereskedő elemmel. A vármegyei monográfia szerint 1900-ban a vármegye területe 1077 km 2 , lakossága 87.651 lélek, s népsűrűsége eszerint oly nagy, egy km 2-re 81,4 lélek, hogy csupán egy vármegye múlja felül, 0,8 lélekkel egy km 2-en. A vármegye két fele közül a Duna jobbparti járás egészen magyar, ez a párkányi járás, 34.369 magyar lakosa mellett csak 1171 az idegen nemzetiségű. A déli járásban nem ilyen az arány. Itt a 34.168 lakosnak csupán jó fele, 18.406 magyar, kívülük 9074 német és 6138 tót Vallás tekintetében a vármegyében túlnyomó többség a katolikus, 87.000 lélek közül 74.017. A többiek között legtöbb a református (9829) s az izraelita (2974). A reformátusok nagy csoportokban élnek egyes vidéken. Nagysáp, Búcs, Dunamocs, Kisújfalu egészen; Pilismarót, Lábatlan, Dömös, Bátorkeszi, Famad, Érsekkéty, Nagyölved jórészben református lakosságú. Az ágostai evangélikusok egy helyen, Farnadon vannak nagyobb számarányban. A zsidók az összes községekben szét vannak szórva. A lakosság foglalkozása elsősorban mezőgazdasági az egész vármegyében, csak az újabb időben, a bányák föllendülésével lett jelentékenyebbé az ipari munkásság száma. A kisipar hajdan virágzó volt, ma már erősen lehanyatlott magában Esztergom városában is. Nem lehet érdektelen, hogy Vaszary Kolos 1891-ben hogy nyilatkozott a Helcz polgármester által vezetett küldöttségnek: "Emelni akarom a várost, nemcsak anyagilag, hanem szellemileg is. Mert azt akarom, hogy Esztergom, mint egykor a kereszténységnek, úgy most magyarságnak végvára legyen. Hogy a város iránti szeretetemnek már most látható jelét adjam, nem akarok üres kézzel székvárosomba vonulni. A Párkányt Esztergommal összekötő állandó vashíd s a direkt Buda-Esztergom vonalon vasúti összekötetés tárgyában már előzőleg beszéltem Baross miniszterrel, egykori kedves tanítványommal (ehhez annyit kell tudni, hogy Vaszary Kolos bencés tanár volt Baross Gábort pedig szülei bencés gimnáziumba küldték tanulónak). Egyúttal rövid időn belül egy tápintézetet fogok Esztergomnak alapítani, felső-magyarországi tanítók gyermekei számára." A Borovszky-féle monográfia részére Vaszary előszavát valójában Móricz Zsigmond írta: "Esztergom vármegye mindig kisded része volt a magyar szent korona testének. E kisded terület is alig élt valóban vármegyei életet. Az egész vármegye Esztergom városának, hajdan az ország fővárosának szoros tartozékául tűnik föl, elannyira, hogy a vármegye története szinte azonos a városéval." Az Esztergomban élő Prohászka Ottokár tisztábban látott, bár a későbbiekben elhangzott témánkhoz kapcsolódó észrevételeivel nem érthetünk egyet "Falvaink rongyosak és szegények, városaink legtöbbje a maga nemében éppoly rongyos és
