Évkönyv 1995 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 3. (Esztergom, 1995)

Haraszti György: Zsidó mecenatúra Magyarországon a polgárosodás időszakában

háborús menekültek felkarolása. Természetesen e felsorolás korántsem menti ki a különféle karitatív egyleteket és tevékenységeket. A hétköznapi jótékonyságnak számos formája ismert, elegendő talán a minden hitközségben megtalálható legfontosabb intézményt a temetkezési egyletet, ismertebb nevén a Chevra Kadisá-t említeni. Az 1880-as évek közepétől induló második szakasz lényege a lokális hitközségi kereteken túllépő, de még elsődlegesen zsidó közösségi (gyakorlati), "felekezeti" (esetlegesen az országhatárokon is túlnyomó univerzális) célokat szolgáló tevékenység, amelynek résztvevői többnyire megmaradnak a zsidó hitfelekezeten belül, vagy csak a korszak legvégén keresztelkednek ki. Helyenként és alkalmanként már jelentkezik a harmadik fokozatra jellemző individuális, felekezetközi, össznemzeti irányultság is. E szakasz mecenatúrájának bázisa, hordozó eleme a hitközség és a köréje tömörülő városi, polgári (közép)réteg, amely már képes a megbízó, támogató és gyűjtő funkciók akár egyidejű ellátására is. Két színtere: Budapest és a vidéki városok. (Bizonyos értelemben persze a vidéki városok megismétlik a budapesti sikertörténetet, de nagyságrendjét, volumenét tekintve a főváros előnye már abszulút és utolérhetetlen.) Jól megfigyelhető három tendencia érvényesülése; az út az orthodoxiától a neológiáig, magyar zsidótól a zsidó magyarig

11 a közösségi jótékonykodástól az egyedi mecenatúráig vezet. A három tendencia legfontosabbika, ez hallgatólagosan a másik kettőt is magába foglalja, a magyarkodás: a második stádium ennek adekvát megjelenési formája. A három tendencián belül zsidó aspektusból különös fontosságú a "neológ" (fő)város és a (helyenként) "orthodox" (többségű) vidék ellentmondásos kapcsolata: Ami a neológiát illeti - mint Benedek István írja

12 - "A zsidó felső középosztály... (egy része) a századforduló emancipált légkörében eggyé forrt az ország vezető szellemiségével. A gazdasági és kulturális életünkben mind nagyobb szerephez jutó zsidóságnak ez a része szakított a korábbi - részben kényszerű, részben lényegéből fakadó - elszigetelt életformával, megmagyarosította nevét és nyelvét, vallását megőrizve vagy elhagyva magáévá tette a magyarság nemzeti érzületét, de azzal az internacionalista többlettel, ami diaspóra-hajlamából eleve adódott. A korábban érvényesülő gettó-szellem és kiválasztottság tudat háttérbe szorul a beolvadás lehetőségével és törekvésével szemben. Tehetségével tért hódított az intelektuális szakmákban, vezető szerephez jutott az orvosok, ügyvédek, kereskedők között, irodalmi és művészeti érdeklődésénél fogva kezébe vette a sajtó szellemi és gazdasági irányítását Az átlagosnál nagyobb érdeklődést tanúsított a szociális és progresszív gondolkodás iránt modem volt, nyitott, ízig-vérig magyar, ami a vegyesházasságok hirtelen megszaporodását is eredményezte. Ugyanakkor a (fő)városi zsidóság, amelynek tehetős, a mecenatúrára hajlamos és képes rétege a kitérések következtében állandóan csökken, utánpótlás szinte kizárólagosan a modernebb életformáktól, így a jótékonykodás világi formáitól, derivátumaitól is, idegenkedő vidéki zsidóságból meríti. (A tradicionális életformát hiba lenne abszolutizálni, ha lassabban, de az orthodoxia is magyarosodott sőt a nemzetiségi területeken a magyarosítás eszköze volt)