Évkönyv 1995 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 3. (Esztergom, 1995)

Haraszti György: Zsidó mecenatúra Magyarországon a polgárosodás időszakában

Ez nem űjkeletű dolog Magyarországon. Egy szép történet tanúskodik az asszimilálódott, teljes beolvadásra vágyó zsidók kétes helyzetéről. "Nem egy tiszteletreméltó zsidó létezik - írja Széchenyi István gróf - de általában véve a legtöbb zsidóban van valami átkozott keverék, mely más fajtákban nem létezik - és melyet belőlük nem írthatunk ki. Több évvel ezelőtt gróf Károlyi István a Mátra alján hurcoltatván egy becsületes magyar Vorspontos által véletlenül azt tudakolá ettől, kié volna Debrő? "Hát nem tudja az úr? A zsidóé, az vala a felelet, mert mint ismeretes, akkor ezen ingatlant Ullmann Móric bírta árendába vagy inkább zálogul, ki már akkor átesett a keresztelési ceremónián; mihez képest a fenthozott gróf azt jegyzé meg, hiszen nem zsidó többé, mert megkeresztelték, - mire a Vorspontos ily trumphal válaszolt: Az ördög sem kereszteli ki abból a zsidót! Ámbár Ullmann Móric tagadhatatlanul und Éhre gebührt, lelkesedésében és bőkezűségében bizonyosan néhány millió zsidó között igen kedvezőleg kitüntette magát"

4 Úgy tűnik ez a szituáció - másfélszáz esztendő múltán is - újra meg újra megismétlődik. Ellentétben Karády Viktor imént hallott nagyívű általános fejtegetéseivel a társadalom egyénekből indul ki és az ő interakciójukban nyilvánul meg. Az egyének pedig - zsidók és nem-zsidók kölcsönösen szálnontartották egymás magasságát, a mecenatúrái tevékenységet is beleértve. Ezért - minden etikai viszolygás ellenére - azt gondolom, érdemes megvizsgálni ennek a sajátos mecenatúrának a kialakulását, fejlődését különböző fokozatait A speciális magyarhoni zsidó mecenatúra létrejötte hosszú történeti fejlődés eredménye, amelyet az áttekinthetőség kedvéért három egymást követő külön szakaszra osztok, jóllehet e séma fokozatai élesen csak elméletileg választhatók szét. Az egyes szakaszok a valóságban térben és időben gyakran párhuzamosan futnak, interféráinak vagy éppen összeolvadnak. Ugyanazon személy, - család akár egyazon időben is több szerepben lép fel, sőt gyakran egy fokozaton belül is megfigyelhető a visszalépés. Az első szakasz a lokális, egy szűk közösségen belül maradó, vallási indíttatású filantrópia, amelynek kiindulópontja a hagyomány megszentelte jótékonyság, a cedáká (cedókó). Áz első periódus időhatára a magyarországi zsidóság esetében kb. a 18. század első harmadától az 1870-es évekig, a végleges orthodox-neológ szétválásig terjed, illetve ez az állapot a jellemző az orthodox irányzatú zsidó közösségekre

5 egészen az 1918/19-es összeomlásig, a történeti Magyarország felbomlásáig, sőt 1944-ig. (A többezeréves hagyományok megszentelte "cedokó" természetesen korlátozott mértékben a neológ zsidók között is létezett és továbbél napjainkig.) A jótékonykodás bibliai eredetű szokása már a Tórában megfogalmazásra kerül. A mózesi törvények ismételten előírják a szegényekről, özvegyekről, árvákról való gondoskodást A zsidó monarchia korában a karitatív közfunkciókat is ellátó kohanitákat (a felsőpapságot) kötelező tized illette meg. Ez a szokás (az egyházi tized ősformája) az állam összeomlása után megszűnt, helyére a szociális értelemben vett jótékonyság, méltányosság, igazságosság lépett. Innen származik a héber elnevezés cedáká (cedókó) - ez az intézményes jótékonyság elnevezése, míg a magán jótékonyságé: gemilut cheszed. A zsidó közösségekben szinte kötelezettség számba