Évkönyv 1995 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 3. (Esztergom, 1995)

Karády Viktor: Zsidóság és modernizáció a történelmi Magyarországon

Magyarországon. A modernizációs vállalkozásokban elsősorban a neológia vett részt, a status quo ante csoportok kevésbé. Azonban a nyelvi és szokásrendi elmagyarosodás a magyar etnikai területen belül az ortodoxiát, sőt ezen belül (teljesen példa nélkül állóan) még a haszidizmust is érintette. A neológ vallásosság kezdetben inkább külső kényszernek mintsem belső szükségességnek engedelmeskedett A Reformkor liberális politikusai bizalmatlanok voltak az elkülönülő (állam az államban) és önálló zsidó politikai közösségek iránt melyeknek hébernyelvű szövegekben megfogalmazott ritusrendje éppoly érthetetlennek és kontrollálhatatlannak (s ennek következtében a keresztényekével feltételezhetően nem összeegyeztethetőnek) tűnt mint erkölcsi normái, szokásrendje, értékei. A vallásreform ténylegesen ezeket a kifogásokat volt hivatva tárgytalanná tenni a magyarnyelvű prédikáció bevezetésével és az egész rítusrendnek a keresztény úzushoz való közelítésével. Ezt a célt szolgálta a tóratartó oltárszerű elhelyezése középről a zsinagóga egyik sarkába, a kórus és az orgona bevezetése, a nemek rituális térbeli elválasztásának (ami gyakorlatilag a nők kirekesztését jelentette az imaház belsejéből) szimbolikussá tétele, stb. A mi szempontunkból a rituális újításokon tűi sokkal fontosabbnak bizonyult az a tény, hogy a neológ vallásosság a felekezeti ellenőrzés szigorát enyhítette s így utat nyitott a fokozatos és viszonylag harmonikus elvilágiasodás felé. Aneológia gyakorlata önmagában is egy szekulárisabb vallásosság felé mutatott, amennyiben a hívők elé kevesebb követelményt állított Nemhiába csúfolták az ortodoxok a neológiát kippur-zsidóságnak, hiszen elengedhetetlen kötelességként a neológ tekintélyek inkább csak a nagy ünnepek megtartását írták elő. Ez a türelmes vallásosság, amely tulajdonképpen messzemenő belső szekularizációt takart, a felekezeti tömegeknek a modernizáció során elközömbösödő részét is nagyreszt képes volt megtartani ősi felekezete kötelékeiben (és adófizetői között). Ez a megtartó erő a fasizálódás előtt gyakran még a vegyes házasokra is hatott vagy úgy, hogy a keresztény partner (főképp nők esetében) a zsidó fél vallását vette fet vagy úgy, hogy mindkét fel megtartván vallását - reverzális útján biztosították a születendő gyerekek zsidó hitbeli nevelését Igaz azonban, hogy a radikális asszimilánsok- a zsidó közösséget részben vagy teljesen elhagyók: vegyesházaságok, áttérők - akiknek árulása legtöbbször maga is paradox módon további szekularizációs (elvallástalanodást kifejező) lépésként értelmezhető, szintén elsősorban a neológiából váltak ki. Mentalitásbeli modernizáció Utoljára marad egy sor magyar (főképp neológ) zsidóságra jellemző modernizációs magatartás, amely a társadalmasított viselkedés igencsak különböző területein figyelhető meg, s melyeket jobb elnevezés híján hívok egy szándékosan sokértelmű kifejezéssel mentalitásbelinek. Pontosabb, itt helyszűke miatt meg nem kísérelhető elemzés, ezekben a magatartási formákban minden bizonnyal, igazolhatóan, a polgári etosz megnyilvánulását látná. Nálunk azonban, mint erre már kitértem, ennek modelljét elsősorban a zsidóság dolgozta ki és valósította meg s így a zsidóság modernizációs tevékenységei között kell róluk számot adni. A mentalitásbeli modernizáció tényei néhány alapelvnek engedelmeskednek.