Évkönyv 1995 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 3. (Esztergom, 1995)
Karády Viktor: Zsidóság és modernizáció a történelmi Magyarországon
Ilyen, legelőször, az individualizmus, az egyéni választás, ízlés, életeszmény érvényre juttatása az esetleges kényszeresen ható csoportnormákkal szemben. Másodszor ilyen a racionális életvitel, az élettervezés és az élet kockázatainak maximális és ésszerű kontrollja. A harmadik a magánszféra mentesítése a konfliktusoktól, a türelem, a mérséklet kultusza. Végül a negyediket a szellemi élet és a szabadidőkihasználás gazdagítása s a modem kommunikációs lehetőségek kihasználása kulcsszavaival lehet, igen pragmatikusan, jellemezni. Ezeknek az elveknek az érvényre jutását természetesen itt csak néhány esetlegesen rendelkezésre álló és behatárolt érvényességű jelzéssel lehetséges érzékeltetni. Az individualizmus elve a polgárosodó zsidóság viselkedésének számos területén megnyilvánul. A házas piacon jó objektivációját szolgáltatja a korán növekvő válási ráta, mely a rossz házasságok megszüntetését és újraházasodás útján jóval való felcserélését engedi meg. 1910-ben például a túlnyomóan neológ Budapesten már 100 házasságra 1,9 válás jutott, míg a szigorúan ortodox Máramaros vármegyében csak 0,4. A nemzsidókkal összehasonlítva jellemző, hogy az igen magas protestáns válási ráta ellenére a zsidó válások aránya (6,7 %) már 1910-ben meghaladta a házasságok arányát, és 1930-32-ben pedig a zsidó házassági arány dupláját is (11,7 %). Kissé paradox módon a vegyesházasságok százalékának növekedése is az egyéni párválasztást példázza, hiszen az ilyen házasság legtöbbször a családi körrel és a szélesebb közösséggel való konfliktus árán valósulhat csak meg. Igaz, a zsidóságra jellemző vegyes-házas ráta, ha 1896 óta majdnem állandóan emelkedett az 1941-es betiltásig, sohasem érte el a protestánsok közötti arányokat 'Viszonylagos jelzésértéke azonban sokkal magasabb, hiszen a társadalmi térben zsidók és nemzsidók között a távolság is sokkal nagyobb volt (s a fasizálódással még inkább nőtt). A nőszerepek modernizálódása, mely a nőknek való egyenlő jogok biztosításával jár s kiterjeszti rájuk az egyéni életút választásának lehetőségét szintén az individualizálódás jelenségkörébe esik. Ez jól mérhető a nőiskolázás bővülésével, mely a zsidó miliőkben a régi rendszer végéig meghaladta a nemzsidóknál megfigyelhetőt így pl. 1938-ban a zsidó gimnazisták között már közel felényi - 43 % - lányt találni, szemben a nemzsidók közötti 35 %-kal. Ide tartozik a szabadabb és jobban kontrollált szexualitás is, mely az egyéni szexuális választásnak nagyobb teret enged. Ennek persze csak igen közvetett jelzését szolgáltatja a törvénytelen születéseknek a zsidó népességben mindenütt lényegesen alacsonyabb előfordulása (pL 1920ban Budapesten mindössze 4,6 % szemben a 17,9 %-os városi átlaggal). Az összefüggés akkor is erős marad, ha a szociológiai mellékkörülményeket (pl. a zsidó származású női cselédség és munkásréteg kis számát) statisztikailag semlegesítjük: a fogamzásgátló eszközök korai ismerete és hatékony felhasználása az individualizált szexualitás jellemzőjének tekinthető. A polgári individualizmus fő jellemzője az élettervezés, az egyéni jövővel fenntartott pozitív viszony, az ehhez szükséges készségek mozgósítása s az életciklus lefolyásának kézbentartása. Ennek két talán legfontosabb általános eleme a betegség és a halálozás kockázatának mérséklése és a családi szaporulat tervezése, ami a hagyományos természetes szaporulatból kiinduló első demográfiai modernizációs fázisban mindig a gyerekszám csökkenésével járt. A halálozás differenciális (a többi népcsoportét rendre meghaladó) csökkenése a
