Évkönyv 1995 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 3. (Esztergom, 1995)

Karády Viktor: Zsidóság és modernizáció a történelmi Magyarországon

ehhez a helyi zsidó elitcsoportok sajátos, általános műveltség-differenciálja, egyedülálló nyelvtudás-tőkéje, korán kialakult utazás-kultúrája, a művelt nyugati polgársággal való (néha személyes vagy családi) kapcsolatai, a nemzetközi mobilitáson átment diaszpóra-miliőkre jellemző tág, külföldi (Magyarországon elsősorban német-irányultságú) kulturális tájékozottsága szolgáltatott Ahogy Léda asszony Adyt bevezette a francia szimbolisták világába, úgy hozták be, gyakran először személyes kapcsolathálójukon keresztül a nyugati magaskultúra újdonságait a lipótvárosi polgárfiúk és lányok. A közvetítő funkció más értelemben is működött Finomabb elemzéssel minden bizonnyal valóságos munkamegosztást lehetne kimutatni a zsidó közvetítők (előadók, kritikusok, népszerűsítők) és a nemzsidó eredetű alkotók között (mint például magában Bartók és Kodály körében is). Sajátos fontosságra tett szert ez a közvetítő funkció a magyar zenei életben (beleértve a zenei export-tevékenységet is) a zsidó karmesterek, zenetanárok, énekesek, előadóművészek száma és elismert kitűnősége folytán. Zenei hírük a világban Bartók és Kodály mellett a mai napig főképp annak köszönhető, hogy a numerus clausus árnyékában, a helyi zenei piac szűkössége miatt és a Horthy-kor fojtogató antiszemita légkörében egy (szerencsésebb) részük Nyugatra emigrált s ott nagyívű pályát futott be. A kultúra-közvetítő funkció szorosan kötődik a magyar zsidóság szellemi elitjének kulturális és ideológiai javakat termelő illetve újításokat alkalmazó tevékenységéhez. A modem irodalomban a századvégen Szomory Dezsővel és Kiss Józseffel megjelentek a jelentős zsidó alkotó egyéniségek, kiknek sorát Füst Milán, Radnóti, Papp Károly és sokan mások folytatták. A zenei életben (Weiner Leo), a képzőművészeti avantgárdban (Nyolcak köre, Vajda Lajos, stb.) hasonló fejlődést tapasztalni, akárcsak az orientalisztikában Goldziher Ignác vagy a társadalomtudományban Jászi Oszkár óta. A téma komplexitását meghazudtoló hozzávetőlegességgel legalább utalásszerűén ki kell azonban térni arra is, hogy a magyar zsidóság egyes, a polgárság szempontjából gyakran szakad árnak tekintett csoportjai szintén élenjártak az emancipatórikus indíttatású és univerzalista célzatú politikai utópiák bevezetésében is, melynek a hagyományosabb beállítottságú nemzsidó elitben legtöbbször sokkal gyengébb visszhangra leltek. Ez vonatkozott a szabadkőművesség által képviselt humanista liberalizmusra éppúgy, mint a szocializmusra, a korai feminizmusra, a kommunizmusra vagy az emberek közötti egyetemes megértést szolgálni hívatott eszperantó-mozgalomra. A szellemi modernizáció szempontjából nem hanyagolhatók el a zsidóság iskolázási stratégiái és teljesítményei. Ezeket röviden a mind mennyiségi, mind minőségi túliskolázás égisze alatt foglalhatjuk össze. Modell-értékük az irodalomból egyértelműnek tűnik a magyar társadalom elit-iskolázásában részesülő rétegei számára. Mennyiségileg könnyű demonstrálni a helyi iskolarendszerben 1867 óta állandósult tényt ti. azt hogy a zsidóság iskolai túlképviseltettsége az iskolázás szintével általában nőtt. Míg részvételük az elemi iskolában átlagos maradt a középiskolában már a századforduló óta többszörösen felülmúlta a zsidóság népességi arányát - különösen az érettségizők szintjén -, s az egyetemi beiskolázásnál maximumát érte eL 1914 előtt a 6 %-nyi lakosságból rekrutálódó zsidó egyetemi hallgatók az orvosi karok padjainak 40-55 %-át a jogi karon 20-40 %-ot a bölcsészkarokon 15-30 %-ot foglaltak