Évkönyv 1995 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 3. (Esztergom, 1995)
Karády Viktor: Zsidóság és modernizáció a történelmi Magyarországon
eL Hasonló túlképviseltettség még az 1920 utáni egyetemi numerus clausus évtizedeiben is kimutatható, ha a külföldön tanuló zsidó diákokat is számba vesszük. Legkirívóbb volt azonban ez a mennyiségi túliskolázás-xa való hajlam az emancipációt közvetlenül követő két évtizedben, amikor a keresztény egyetemi hallgatóság száma (és népességi aránya) felekezetek szerint változóan stagnált vagy csökkent (!), míg a zsidók között több, mint megháromszorozódott. Csak részben lehet ezt a jelenséget szociológiai körülményekkel, a zsidóságnak a többi felekezet híveinél ténylegesen polgáribb osztalystruktúrájával, erősebb városi koncentrációjával, majd (a századforduló óta) egyre kisebb családnagyságával magyarázni. A mennyiségi túliskolázás jelzéseinek szignifikanciáját ezeknek a közvetítő tényezőknek statisztikai kikapcsolása mérsékli, de nem szünteti meg. így Magyarországon a kispolgárság, a szakmunkásság, a városi kisértelmiség (kereskedelmi vagy ipari alkalmazottak) fiainak (de a világháborúk között már lányainak is) iskolán keresztül való társadalmi felemelkedéséhez a mintát elsősorban a zsidóság szolgáltatta a modernizáció korában. Sokkal kevésbé közismertek a zsidóság minőségi túliskolázásának tényei. Ennek is több aspektusa vaa Egyrészt a zsidó elit-iskolázás a többinél racionálisabb iskolatípus-választási taktikát követett. Míg a keresztény középosztály merevebben ragaszkodott ádaszszikus, latint és (sokáig) görögöt oktató girnnáziumhoz, a diákok teljesítőképességeitói függetlenül, addig a zsidó diákokat sokkal inkább megosztották - képességeik és az iskolával szemben támasztott konkrét társadalmi haszon-elvárások szerint - a polgári, a reáliskola és a latin gimnázium között Egyetemi szinten a zsidó hallgatóság kezdettől fogva a többieknél sokkal erősebben volt képviselve a nehéz tanulmányi szakokon, mint a Műegyetem vagy az Orvosi karon, később a bölcsészkarok idegennyelv-szakjaia Végül (s talán elsősorban) a zsidó diákság tanulmányi eredményei minden szinten és minden korszakban lényegesen jobbaknak bizonyultak. Az iskolai kitűnőség terén elért fölényüket az elemiben az osztályisméüések csoport-sajátos ritkaságával, a középiskolákban a minden tantárgyban - de különösen a legnehezebbekben: latinban, magyarban, matematikában, németben - elért lényegesen jobb átlagjegyekkel, az egyetemekben a diplomaszerzés rendre alacsonyabb évszámával és a diplomák jobb átlagos minősítésével lehet demonstrálni. Erre vonatkozólag az országos összesítéseken túl immár egy sor iskola-történeti és szociológiai kísérleti kutatás eredménye (nevezetesen a budapesti, szegedi jászberényi, és kiskunhalasi középiskolákra vonatkozólag) szolgálhat egyöntetű tanúbizonyságul. Az asszimiláció mint modernizációs aktus Míg az előzőekben felsorolt modernizációs lépések modellértéke a nemzsidó környezetre nézve legtöbbször nyilvánvaló, ez kevésbé vagy egyáltalán nem mondható a jelen alfejezetben tárgyaltakról. Ugyanakkor azonban, mint már említettem, az asszimilációs mozgások a zsidóság mindenfajta modernizációs tevékenységének elengedhetelen velejárói s így fontos velük érdemben külön foglalkozni. Ha az asszimiláció természetét nincs is helyünk részletesen elemezni, az itt vizsgáltak szempontjából kétfajta fejlődést kell - legalább jelenségszerűen - bemutatnunk: a kulturális elmagyarosodást és a zsidó vallásosság reformját ami a szekularizáció
