Évkönyv 1995 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 3. (Esztergom, 1995)

Karády Viktor: Zsidóság és modernizáció a történelmi Magyarországon

kokra és képgalériákra, valamint az egész magánpiaci kulturális szolgáltató intézményrendszerre. Ezeknél a tőkeforrások és a szakértőgárda jórésze (ugyan változó arányban) zsidó eredetű volt a múlt századi kezdetektől fogva egészen a régi rendszer végéig. A zsidóság modernizációs szerepe ezeken a tőkés gazdaság működésével összefüggő területeken eléggé ismert ahhoz, hogy a lentiekben inkább csak a kultúra támogatásának valamint a tudás és a szellemi elit ki- és újratermelésének ritkábban tárgyalt vagy eddig - kutatások hiányában - ismeretlen funkcióira helyezzek hangsúlyt. Ebben az összefüggésben ki kell emelni a mecenatúra, a szellemi javak közvetítése és termelése, valamint az iskolázási teljesítmények fontosságát Globálisan a zsidó tőkés mecenatúra a múlt század vége óta nagyjából átvette a korábbi arisztokrácia szerepét a magas kultúra szponzorálására nézve. A kettő között mégis a gondosabb kutatás minden bizonnyal jelentős különbségeket mutatna ki. Nagyobb tőkeereje lévén a zsidó mecenatúra valószínűleg nagyobb terjedelmű volt, de főképp más művelődési premisszákból táplálkozott Mint ahogy a zsidó tőke a gazdasági befektetések terén is az új, fejlődőképes piacokat kutatta fel előszeretettel, a kulturális alkotószférában is a mindenkori avant-garde felé fordult preferenciálisan. így vált lehetővé a Kiss József szerkesztette Hét, az Osvát, Ignotus és Fenyő Miksa égisze alatt induló Nyugat, vagy akár a Fejtő Ferenc és fiatalabb Ignotus gondozta Szép Szó is, hogy csak a századelő irodalmának leghíresebb orgánumai közül idézzek. Személyesen Ady és József Attila mellett a Hatvanyak vagy a Baumgarten-alapítvány révén ebben a korban kevés fontos irodalmi és művészeti alkotó személyiség nem részesedett ebből a mecenatúrából, annál kevésbé, mivel kezdeményezői nem csak nagytőkések voltak. A tőkésréteg mellett részt vett benne közvetve vagy közvetlenül a művelt zsidó városi polgárság és értelmiség széles rétege. Sem Adynak vagy a Nyugat egyéb fontosabb szerzőinek (Tóth Árpád, Kosztolányi, Karinthy, Babits), sem József Attilának, sem Bartóknak vagy akár Kodálynak művészi sikere nem képzelhető ugyanis el nem kisrészt zsidó származású olvasótáboruk, koncertközönségük, baráti körük, kritikus gárdájuk, feleségeik vagy barátnői múzsáik nélkül. A közepesen vagyonos vagy jómódú zsidó kereskedők, ipari tisztviselők, orvosok vagy ügyvédek is gyűjtötték a modem festők képeit, a korabeli klasszikus szerzők műveit s vagy ők vagy feleségeik és lányaik eljártak a jelesebb zenészek koncertjeire is. Pénzforrásai, publikus részvétele, morális támogatása révén a modem magyar kultúra valószínűleg sokkal többet köszönhet a zsidóságnak, mint reformkori vagy azelőtti megfelelője az arisztokráciának, mivel a zsidó művelt réteg nemcsak egyéni és egyedi támogatást nyújtott, hanem viszonylag széles felvevő közeget is, tehát nemcsak a szó szűk értelmében vett mecénási szerepet vállalt magára. Külön figyelmet érdemel a zsidóság szerepe a (főképp nyugati) kultúrjavak közvetítésében. Ennek a funkciónak intézményes aspektusát képviselték a fordítók, a színházi rendezők, művészeti kritikusok, folyóirat-szerkesztők, galéria-tulajdonosok, előadóművészek (a szavalók és színészek éppúgy mint a zongoristák vagy hegedűsök), de maguk a leszármazottaik műveltségébe is befektető zsidó tőkések (1. például Babits Halátfiai-ban), akiknek második-harmadik nemzedéke (1. Hatvanyak) aktívan részt vett az idegen eredetű magaskultúra terjesztésében. Társadalmi alapot