Évkönyv 1995 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 3. (Esztergom, 1995)

Karády Viktor: Zsidóság és modernizáció a történelmi Magyarországon

Nem kevésbé volt látványos a zsidó szakemberek jelenléte a modernizáció korában egyes hagyományos, diplomához kötött értelmiségi szakmákban, mint orvosok, patikusok, állatorvosok, fogászok között, ahol a századfordulón már a tagság 35-55 %-át tették ki. Még feltűnőbb azonban tömeges megjelenésük az emancipáció előtt zárt vagy tiltott szabadpályákon, mint az ügyvédségben vagy a mérnökségben, illetve a korábban kevésbé szakmásított értelmiségi foglalkozási területeken, mint a birtokkezelő gazdászok között Az ügyvédség például a modernizáció előtt tipikus honorácior és dzsentri foglalkozás volt Az első zsidó ügyvédek ugyan, kivételes királyi engedéllyel már 1860 felé megjelentek a pályán, de a kamarák csak az emancipáció után nyíltak meg. Néhány évtizeddel később a magyar városi ügyvédségben (különösen a fővárosban) már zsidó többség volt annyira, hogy a szakma modernizációjára nézve döntő időszakban a kamarai tagság növekedése majdnem kizárólag a zsidó ügyvédbojtárok befogadásának tudható be. Nem meglepő, hogy a zsidó tőke legfőbb terjeszkedési területein - a nagykereskedelemben, a hitelintézetekben, az ipari nagyvállalatokban, a sajtóban, később a filmiparban, stb. - az értelmiségi magánalkalmazottak és tisztviselők nagyrésze (40-60 %-a) is zsidó származású már a liberális korban. Mindehhez hozzátehető, hogy az 1919 előtt működő kettős struktúra, a zsidó jelölteket még a dzsentri közönség védett állami stallumaiból is csak mérsékelten zárta ki. Ennek köszönhetően a századfordulón a zsidó szakemberek már nem jelentéktelen számban jelentek meg a közalkalmazotti állásokban is, több területen (nevezetesen a városi hivatalnokok, tisztiorvosok és a tanárok között) a zsidóság népességi arányát meghaladólag. Igaz, ezt továbbra is mindig valamifajta kompenzációhoz, túlteljesítéshez, különös képesítéshez, magasabb - főképp közjogi hatalommal járó - karrier esetén egyenesen a kitéréshez kötötték. Egyetemi tanár még lehetett zsidó vallású, de a kinevezés a többinél hosszabb kivárással járt (rrűnt a világhírű Goldziher Ignác esetében). Parlamenti képviselők is voltak zsidók, de államtitkárok, miniszterek csak kitértek lehettek, mint pl. az első világháborús hadügyminiszter, báró Hazai Samu. Az egyetlen kései ellenpélda, a liberális Károly király alatti igazság- és választójog-reformügyi miniszter, a nagytekintélyű Vázsonyi Vilmos, inkább csak a szabályt megerősítő kivételként szolgálhat A világháborúk közötti antiszemita klímában a zsidó közhivatalnokokat fokozatosan elbocsátották, legjobb esetben nyugdíjazták, majd a zsidótörvények éveiben üldözésszerűen rekesztették ki szakmájukból. Igaz, a kizárás ekkor már a szabadpiacokon működőket is erősen sújtotta. Intellektuális és szellemi modernizáció A gazdasági szerepvállalástól több szempontból nem választható el a magyar zsidóság szellemi modernizációs tevékenysége elsősorban az iskoláztatás és magas kultúra területén. Mint említettem, a zsidó tőkések, szerkesztők valamint újságírók döntően járultak hozzá a modern napisajtó megteremtéséhez. De többé-kevésbé ugyanez vonatkozik a nyomdaiparra (1. gyomai Kner nyomda), a könyvkiadásra (1. Singer és Wolfner, Atheneum), a filmiparra és filmexportra (1. Cukor, Korda, stb.), a sportlétesítményekre (1. MTK pálya), a zenei és a színházi életre, a kiállítócsarno-