Évkönyv 1995 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 3. (Esztergom, 1995)

Karády Viktor: Zsidóság és modernizáció a történelmi Magyarországon

kompetencia, s a tőkeforgatásra és -befektetésre való készség melletti piacismeret. Ez utóbbiban az új piaci lehetőségek felismerése, az újfajta befektetésre való hajlam, valamint az ezekhez szükséges szakmai és lakóhelyi mobilitás, átképzés, intellektuális átváltás elfogadása is bennefoglaltatott Valószínűleg ez utóbbi különböztette meg a prekapitalista körülmények közt induló zsidó és nemzsidó polgárságot. Míg az előbbiek mindenfajta tőkés és szakmai újításra nyitottak voltak, az utóbbiak (német patríciusok, szerb vagy román kereskedők, tirpák-szlovák parasztpolgárok, stb.) mind a földrajzi, mind a gazdasági mobilitásnak gyakran messzemenően ellenálltak. Harmadik pozitív feltételként kell említeni a zsidó tőkésréteg és polgári értelmiség nemzetközi kapcsolathálóját, mely már a prekapitalista viszonyok között kialakult és különösen a szabadpiaci modernizáció első fázisában valóságos sokfunkciójú bizalmi tőke formájában működött. A magyar-zsidó polgárság így a kezdettől fogva nemcsak megbízható európai méretű szakmai partner-hálózattal rendelkezett, melyen belül a bizalmi viszony a tőkekezelés költségtényezőinek mérsékléséhez is vezetett, de egyben a legfejlettebb nyugati gazdasági-modernizációs kultúra részesévé is vált A nagy nyugati zsidó bankházak, nagyüzemek, kereskedő cégek e kapcsolatok révén nem csak közeli mintát jelentettek, eljárásmódokat, üzleti technikákat közvetítettek, hanem a helyi üzletházak tanoncait és örököseit konkrétan is képezték, számukra a szakmai gyakorlatot, az üzleti életbe való beavatást biztosították. Mindezeknek a negatív és pozitív körülményeknek az összjátéka eredményezte a magyar zsidóság gyakran hegemónikus részvételét a vállalkozó polgárságban és értelmiségben, mely az iparosítást, a városépítést s az egész tulajdonképpeni modem magyar gazdaságot megvalósította. Ezt a részvételt a főbb idevágó kategóriákban a korabeli foglalkozási statisztikákra támaszkodva számszerűen is elég pontosan ki lehet fejezni. így a modem bankrendszert 60-70 %-ban a zsidó tőke teremtette meg, hiszen a hitelszakma önállói között a kiválóan tájékozott antiszemita statisztikus, Kovács Alajos, 1910-ben nem kevesebb, mint 85 % zsidót talált. A modem magyar sajtó alapítói között alig valamivel kevesebb (50-60 %) lehetett becslésszerűen részesedésük, hiszen a nyomdatulajdonosok között arányuk országosan 57 %, de Budapesten 76 % volt 1910-ben, míg ugyanekkor a szerkesztők és hírlapírók között is nem kevesebb, mint 43 %. A nagykereskedelemben ez a részesedés mind 1918 előtt, mind azután mintegy 60-65 % volt, míg az egész kereskedelemben a régi rendszer végéig többségi (1910-ben 54 %) maradt. Hasonlók lehettek az arányok az ipari tőkésrétegben és az ipari befektetők körében is, amennyiben errenézve az iparvállalatok igazgatóinak és tulajdonosainak a világháborúk közötti időszakra vonatkozó adataiból visszafelé extrapolálunk. Ezek között 1923-ban 44 % volt a zsidó, 1935-ben már 51 %. Mivel az ipari burzsoázia tagjai a városi zsidóság legasszimiláltabb csoportjaihoz tartoztak, közöttük nagyszámú áttértet lehet feltételezni (különösen az 1919-es nagy budapesti vallásváltási csúcs után), amely megengedi, hogy a zsidók részvételének becslését ebben a csoportban is többséginek vegyük.