Évkönyv 1995 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 3. (Esztergom, 1995)

Karády Viktor: Zsidóság és modernizáció a történelmi Magyarországon

kifejezésével) neo-barokk társadalomban - átváltozásai ellenére - uralkodóvá válása. A gazdasági modernizációs szerep A zsidóság gazdasági újító tevékenysége az összes modernizációs szerep között a legismertebb, részben kétségtelen látványosságánál fogva, részben azért, mert (s talán éppen emiatt is) ez került legkorábban (gyakran antiszemita indíttatással - mint a Három nemzedéket író Szekfunél /1920/ vagy Kovács Alajosnál, A zsidók térfoglalása Magyarországon a statisztika tükrében /1922/ szerzőjénél) számos társadalomtörténeti tanulmány fókuszába. Meglehetősen ismertek ennek a gazdasági funkciónak történelmi gyökerei. Egyrészt, negatív módon, ennek az ország fejlődése szempontjából Európában páratlan súlyú gazdasági kreativitásnak feltételeit a nemesi vállalkozások kudarca illetve konkurrencia-képtelensége, a nemzsidó (német, szerb, örmény, görög, stb.) prekapitalista közvetítő-vállalkozó réteg számbeli gyengesége és a kapitalista viszonyok közötti fokozatos erővesztése, valamint az határozta meg, hogy mind a tönkrement nemesség, mind a feltörekvő nemzsidó polgári csoportok nemegyszer legdinamikusabb, legtehetségesebb elemeit a gazdasági újítás szempontjából steril államhivatal a vállalkozói pályákról eltérítette. Magyarországon, Angliával vagy Németországgal ellentétben, a földbirtokból gyűjtött nagytőkét legfeljebb a saját latifundiumok modernizálására és az evvel kapcsolatos élelmiszer-ipar fejlesztésére használták fel: nem lett belőle banktőke, kereskedelmi vagy városi ipari tőke. A prekapitalista nemzsidó kereskedők (pl. tipikusan a szerbek) gyakran a régi rendszer végéig mindenféle tőke-átcsoportosítás vagy újítás nélkül megmaradtak ősi szakmájuknál s ha nem szegényedtek el, ezt sokszor csak szerencsés ingatlan-befektetéseiknek köszönhették. így a zsidó vállalkozókészség az új kereskedelmi és iparágakban valamint a szabadfoglalkozásokban gyenge külső konkurrenciával indult és terebélyesedett ki. Legalább három pozitív feltétele is ismert a zsidóság jelentős gazdasági modernizációs szerepvállalásának. Az első minden bizonnyal az, hogy a prekapitalista zsidóságot a majdnem az emancipációig sújtó ingatlanvásárlási tilalom a közvetítő réteg többi tagjaihoz képest viszonylag nagyobb mennyiségű mozgatható (sokszor egyszerűen trezorizált, ládafiókban \2&loVL)pénztöke felhalmozására szorította. így az emancipáció idején induló Gründerzeií éveiben a zsidó tőke rendre a legrentábilisabb új befektetési területekre csoportosulhatott át, míg az esetleges konkurrencia tőkéje jórészt föld- és házvagyon formájában immobilis maradt, s mint olyan értékelődött olykor fel, máskor le. A leértékelődésre példát mutatott a kis- és középnemesség földvagyona, a múlt század második felében erősen pusztuló dzsentri birtok. (Míg 1848-ban még becslésszerűen mintegy 100.000 középbirtokos nemesi család volt az országban, ez a szám a század végére már mindössze 30.000-re zuhant!) A második idevágó feltétel a mobil tőkével bírókra mindig is jellemző pénzügyi