Évkönyv 1995 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 3. (Esztergom, 1995)

Karády Viktor: Zsidóság és modernizáció a történelmi Magyarországon

ban a zsidó polgár típusa valósította meg, éppen ezért, mert képes volt totális modernizációs mintát nyújtani. Ez azonban a polgári fejlődés irányát Magyarországon látványosan megosztotta. Azt hiszen könnyű megjelölni a felemás, a zsidó modell által dominált, részben zsákutcás, a feudális elemektől nem mentesített, mindenképp kettős irányú magyarországi modernizáció társadalomtörténeti okait, tehát annak, hogy a zsidó polgárosodási minta ugyan dominánsa vált, azonban ezt a nemzsidó népesség modernizálódó részlegei csak kisrészt, és akkor sem teljesen követték s maguk nem voltak képesek nyugatias modernizációs magatartás-modellt kidolgozni. Az ok elsősorban a dzsentri-minta fennmaradásában rejlik, illetve abban, hogy a modernizáció folyamán a magyarországi politikai elit végig (egészen a nyilas uralom előestéjéig) túlnyomóan (a világháborúk között kizárólag) a nemesség leszármazottaiból és keresztény szövetségeseiből rekrutálódott. Avval, hogy - amint ezt az Erdei-féle kettős struktúra elmélet jól leírja - a zsidókat távoltartották s később egyenesen kizárták az államhivatalból és a közületi érvényesülési területekről, s ennek következtében a polgárosulás és modernizációs nemzsidó személyzete védett állami piacokon, könnyebb körülmények között érvényesülhetett, a magyarországi modernizáció útjai végzetesen ketté váltak. Az urak és a polgárok mesterséges elkülönülése a társadalmi elit erőterében azt is jelentette, hogy egyik oldalon félmodern és hangsúlyozottan keresztény középosztály jött létre, melynek értékrendjét a dzsentri presztizsorientált, az össztársadalom fejlődése szempontjából kétes hasznú magatartása szabta meg. Ebben az öndistinkció, az expresszív de felületes vallásosság, a biztos (nyugdíjas) állami állás, a mindenkori felelősség iránti politikai konformizmus, a falunosztalgia, az uraskodás, a kártya, az alkohol, a magyarkodás, a nép és a proli lenézése, a nemmagyar nemzetiségek iránti megvetés, valamint a zsidó hasonló mértékű lekezelése, stb. vitték a főszerepet. A másik oldalon, az úri rendből kirekesztettek elsősorban a zsidók, mivel a többi nemzetiségi asszimilált bejuthatott az úriság sáncaiba, ha felmutatta ennek anyagi és iskolai kritériumait - kifejlesztették a nyugati típusú polgári magatartás mintáját, melyben a jótanulás, a jól végzett munka kultusza, a magas műveltség, az idegen nyelvtudás, az ésszerű gazdálkodás, fogyasztás és befektetés, az irracionálisnak tekintett dzsentroid fogyasztási kultúra elkerülése, az alsóbb néposztályoktól való tartózkodás de egyben az irántuk tanúsított tolerancia, a politikai újítás és non-konformizmus, a szellemi nyitottság elemei is megfértek egymással. Bár itt ezt az összefüggést nincs hely bővebben elemezni, meg kell jegyezni, hogy kétfajta modernizációs modell egy struktúrában működött s mint ilyen egymást kölcsönös ellen-modellként - mintegy feltételezte. Ennek következményeképp a zsidó modernizáció minden aspektusában megtalálni a kompenzációs motívumokat, a kizártság, a diszkrimináció, a dominált helyzet ellensúlyozására s általában a túlteljesítésre beállított viselkedési formákat. Röviden összefoglalva az előbbieket: a magyarországi modernizáció azért sikerült egészében olyan gyengén és felemásan, mivel a nyugati típusú zsidó modernizációs modell érvényrejutásának esélyeit erősen korlátozta a dzsentroid úri modellnek először (a liberális korban) túlélése, majd a világháborúk közötti (SzekfŰ