Évkönyv 1995 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 3. (Esztergom, 1995)
Karády Viktor: Zsidóság és modernizáció a történelmi Magyarországon
A zsidóság modernizációs szerepének súlya és általános jellemzői Magyarországon Két nagyobb horderejű tétellel jellemezhetjük a helyi zsidóság történelmi szerepét az ország modernizációjában. Egyrészt ez a szerep az ország fejlődésére nézve valószínűleg egyedülállóan nagy hatású volt, meghaladván a zsidóság közreműködésének súlyát minden egyéb európai (vagy azon kívüli) modernizálódó államban. Másrészt az erre beállított zsidó csoportok a nyilvános gazdasági-társadalmi tevékenységi területek legtöbbjén modellértékűén szabták meg az országban érvényesülő modernizációs magatartási formáknak a mintáját. Az első tétel igazolása ugyan csak a bizonyító erejű adatbankok körülményes mozgósításával és elemzésével lehetséges - s erre itt nincs hely, bár a lentiekben néhány utalás hozzájárul majd az állítás konkrét valószínűsítéséhez. 'Viszonylag egyszerűen meg lehet azonban magyarázni a tétel érvényességének történelmi okait. A magyar zsidóság nagy része, bár "keleti" népességi erővel bír, nyugati típusú fejlődésen ment keresztül: a szomszéd országokhoz képest sokkal korábban emancipálódott (Orosz-Lengyelországban vagy Romániában a polgárjogokat csak az I. világháború után nyerte el a helyi zsidóság!); a nemességgel való partner kapcsolat jobb integrációs körülményeket biztosított; a szekularizáció korai kezdetei és a vallási kizárólagosság hiánya az antijudaizmus itt is meglévő táborát jelentősen meggyengítette; a dinamikus gazdasági fejlődés a prekapitalista tőkés rétegnek előnyös tőkefelhalmozási és szakmai mobilitási alkalmat nyújtott. Ez a nyugati modell azonban Magyarországon sokkal nagyobb hatást gyakorolt az össztársadalmi fejlődésre, mint Nyugaton, mert a zsidóság népességi ereje itt a nyugatinak sokszorosa volt és a modernizációban résztvevő polgári rétegekben néha egyenesen túlnyomó. A zsidók aránya köztudottan egyetlen nyugati országban sem érte el az 1 %-ot, s ezt még Németországban sem haladta meg jelentősen - a magyarországi 6 %-kal szemben. Nyugaton még a hagyományos zsidó polgári tevékenységeknél - pl. a bankszférában - sem volt a zsidó szakembereknek és vállalkozóknak uralkodó helyzete a nemzsidó polgárosodás ereje folytán. Míg tehát Keleten a zsidók integrációs szintje, Nyugaton népességszáma volt elégtelen ahhoz, hogy modernizációs szerepvállalása a magyarországihoz hasonló méreteket öltsön. A tárgyalt szerepvállalásnak háromfajta általános sajátosságát különböztethetjük meg. Az elsőt korlátainál fogva lehet megragadni. Mint fentebb már említést nyert, a modernizációban csak azok a radikális identitásváltást felvállaló csoportok vettek részt, amelyek a 19. század egy pontjától kezdve (ez változóan következhetett be a Reformkor alatti és utáni évtizedekben) feladták a kizárólagos zsidó önazonosítást és valamilyen (általában egyre intezívebb) mértékben jövő-stratégiájukat a magyar nemzetállam érdek-viszonyainak keretébe helyezték. Ez az érzelmi, identitásbéli, kollektív önfelfogásra-utaló elmagyarosodás a nyugati típusú zsidóság társadalminemzeti szerepmeghatározásának sajátossága volt s természetesen messzemenő nyelvi-kulturális asszimilációval is együttjárt. Hasonló jelenségnek a nem nyugati szomszédországokban kevés példája akadt, legalábbis az érintettek többségét illetőleg. Igaz, az érzelmi elmagyarosodás egyes, a gazdasági-szakmai modernizációban
