Évkönyv 1995 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 3. (Esztergom, 1995)

Karády Viktor: Zsidóság és modernizáció a történelmi Magyarországon

országban, Poroszországban, Hollandiában) ekkor már teljes állampolgári jogokat élveztek. A keleti régióban nem fordult másutt elő, hogy a helyi zsidóság egy magas presztízsű történelmi uralkodó osztálytól kapott volna hasonló asszimilációs ajánlatot. Összefoglalólag, a magyar zsidóság modernizációs szerepvállalásának, keret-feltétele nemcsak a szomszéd országokban szokásosnál sokkal kisebb antíjudaista nyomás volt, hanem e szerepvállalásra való több, mint hallgatólagos felhívás is a nemesi elit részéről. Az így létrejövő zsidó-nemzsidó partner-kapcsolat kialakulására az implicit asszimilációs társadalmi szerződés égisze alatt egyéb munkáimban utaltam. Ez alakította ki a modernizációs szerepvállalás húzó-tényezőit Röviden fel kell azonban említeni a zsidóságon belül fellépő sajátos nyomás-tényezőket is, melyek szintén jelentősen hozzájárultak a modernizációs fellépés jellemzőinek meghatározásához. A zsidó modernizáció belső "nyomás-tényezői" A nyomás-tényezők természetesen szintén nem egymástól, s főképp a húzó-tényezőktől függetlenül hatottak, hanem inkább egy változó-komplexus keretében, melyből csak analitikusan, az értelmezés tisztasága végett lehet egyiküket-másikukat elkülöníteni. Egyébként itt is inkább csak serkentő körülményekről, pozitív indokokról van szó, semmint a szó szoros értelmében vett meghatározottságról. Legelőbb említeném a bevándorlási szelekció hatását Tekintve, hogy az országba érkező zsidó tömegek legtöbbször nem kényszer alatt hagyták el szülőföldjüket, mégha nem is nyomástól mentesen (ilyen volt a Rudolf császár féle 1726-os házasodási tilalom Csehországban vagy az 183l-es lengyelországi pogromok hatása). Az érkezők legtöbbje így stratégikus emigránsnak tekinthető s ennek megfelelően több szempontból pozitív kiválasztáson ment keresztül. Először gyakran a fiatalabb férfiak jöttek (mint, tipikusan, a házasodási tilalom áldozatai a 18. században), mindig inkább a vállalkozóbb szelleműek, a valamelyes mozgatható tőkével bírók, a szakkompetenciáikban bízó kézművesek vagy kereskedők, az egészségesek, azok, akiknek már volt családi vagy más szövetségi kapcsolatuk az országban. Ezek a készségek, beállítottsági tényezők és kompetencia-formák mindenképpen megkönnyítették a gazdasági, társadalmi vagy ideológiai (pl. vallási) újításokban való részvételt Egy stratégikus emigráns népesség azonban, kollektív adottságaitól majd'hogy függetlenül, emigrációs helyzeténél fogva objektíve olyan potenciállal rendelkezik, mely kedvező külső körülmények között modernizációs vállalkozásoknál is előnyt jelent: ez magának a mobilitásnak a tényéből fakad. Igaz, a mobilitás - elgyökértelenedés, kiszakítottság, magára-utaltság, elmagányosodás, stb. - élményét lehet negatívan is feldolgozni. A kevés vagy az új helyzetben nem használható gazdasági és kulturális tőkével érkezők (így a zsidósággal szembeni valóságos ellenpéldakép, a cigányok) inkább hagyományőrzésre, befelé élésre, elszigetelődésre, gazdasági nyomorúságra és kiszolgáltatottságra rendezkednek be - gyakran hosszú távon is -