Évkönyv 1995 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 3. (Esztergom, 1995)

Karády Viktor: Zsidóság és modernizáció a történelmi Magyarországon

modernizációtól. Többük (főképp a románok és a szerbek) a határokon túl alakuló konkurrens nemzetállamokhoz húz. Egyesek (a szlovák kisértelmiség s a horvát nemesség) saját nemzeti ébredését szervezi éppen a magyar uralom ellenében. Ebben a helyzetben a zsidósággal való szövetség lehetősége a nemesség számára egyedülálló előnyökkel kecsegtett, bár nem volt mentes korán megfogalmazott kétségektől sem. E kétségek részben (talán csak kisrészt) a zsidók gazdasági képességeitől való félelemben, de inkább a - kevésbé vallási mint nemzeti jellegű - antijudaista előítéletekben s a zsidók asszimilálhatatlanságával kapcsolatos elképzelésekben gyökereztek. Evvel a nemesi elit ideológiai terének önmagában is igen sokrétű aspektusához értünk, melynek itt csak vázlatosan idézhetjük fel főbb összetevőit. Mindenképp lényeges tényező volt a vallási annjudaizmus viszonylagos gyengesége - valószínűleg a vagy teológiailag vagy kollektív önképében gyakran egyenesen zsidózó (pl. antitriiütírius) protestantizmus erős jelenléte miatt, melyhez hasonlót egyetlen ellenreformált európai országban sem találni. Fontos volt még a nemesi elit soknemzetiségű jellege is (a magyaron kívül erős németajkú, szlovák, horvát, stb. részvétellel), illetve az, hogy nem magyar csoportok (pl. kunok, besenyők, jászok, stb.) sokrendbeli történelmi befogadása következtében a magyar nemesi rend a szomszéd országok feudális elitjével sokkal kevésbé fejlesztett ki exkluzív faji leszármazás-tudatot. így sem a másvallásűság, sem a más etnikumok befogadásának, alkalomadtán asszimilálásának gondolata sem hiányzott történelmi tapasztalataiból. Mi több, a zsidókkal szemben korán kialakult bizonyos mértékű érzelmi együttérzés (mely sem a távolságtartást, sem a bizalmatlanság egy fokát nem zárta ki) - nyugati mintára és a keleti (orosz, román) helyzetre való negatív reflexióként - a nemesség legliberálisabb részlegeinek kollektív ö'ndistinkciójában is jelentős szerepet játszott (Mi európai állam vagyunk s ennek megfelelően bánunk a zsidóinkkal is...) Ez több esetben a liberális korszak végéig nyilvános megfogalmazást nyert egy Eötvösnél vagy egy Deáknál, hogy csak a reformnemzedék legfontosabb a kérdésre reagáló tagjait idézzük. így, röviden, a fent említett félelmek meghaladásához elég volt hogy a zsidók tanúságot tegyenek a nemzetállam eszméje iránti hűségükről, asszimilációs készségükről és társadalmi-politikai integrációs szándékukról. Ennek első jelei már a Reformkorban megnyilvánultak. Elsősorban Pesten, de nemegyszer Szegeden, Aradon és egyebütt is megjelent a magyarajkú zsidó értelmiségi és polgár típusa egy Falk Miksa (Széchenyi titkára), egy Kunewalder (Kossuth barátja), egy Ballagi Mór (még kitérése előtt az Akadémia tagjává választott tudós) és mások képébea 1844-től megindult a nyelvi magyarosodás előmozdítását célzó Magyarító egylet, ugyanakkor amikor a zsinagógákban elhangzottak az első magyarnyelvű prédikációk, megjelent Löw Lipót (egyelőre kárászéletű) első magyar-zsidó folyóirata, a közös nemzeti ügy iránt legelkötelezettebb izraelita polgárok között megkezdődött a névmagyarosítísi mozgalom és egyes iskolák (például Szegeden) a német és a héber mellett a magyart is tantervükbe iktatták. Az asszimilációs szívóhatás korai fellépése legjobban demonstrálja a magyarországi zsidóság történelmi helyzetének a régióban egyedülálló sajátosságát Hasonló asszimilációs felhívás csábítás és kihívás - a helyi zsidóságot csak Nyugat-Európában érte, ahol (Francia-