Évkönyv 1995 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 3. (Esztergom, 1995)

Karády Viktor: Zsidóság és modernizáció a történelmi Magyarországon

vagy ezek érdekköréhez tartozó szomszédai. Gazdaságilag a Habsburg birodalomtól való függés az iparosítás szempontjából ugyan egy ideig az örökös tartományokkal szemben hátránnyal járt másrészt viszont a mezőgazdaság és az evvel kapcsolatos iparágak (mint malomipar) fejlődésének - különösen háborús időszakban, mint pl. a napóleoni háborúk idején - expanzív piacokat biztosított. Politikailag a magyar nemesség, a történelmi királyságnak a birodalmon belüli különleges jogállása folytán, még a Monarchiában induló többi nemzeti ideológiájú hatalmi elittel (így a csennél és a lengyellel) összehasonlítva is sokkal nagyobb játéktér felett rendelkezett, mint szomszédai. így a modern nemzetállam intézményes feltételei (feudális privilégiumok eltörlése, közteherviselés, jobbágyfelszabadítás, sajtó- és majdnem teljes vállalkozási szabadság, nemzeti államnyelv, központi kulturális intézmények, önálló népképviselet, a birodalmon belüli autonóm kormányzat stb.) legkésőbb az 1848-as áprilisi törvényekkel, - először a Monarchiában és sokkal korábban mint Közép-Keleteurópa egyéb államalakulataiban - megvalósultak. Az ország gazdasági és politikai modernizációs lehetőségei ennek megfelelően már a 18. század vége óta rendre tágultak. Ez a helyzet nyújtotta keret-feltételét annak, hogy a zsidóság modernizációs szerepvállalásának egyéb, sajátosabb körülményei is létrejöjjenek. Ezek között a nagybirtokos nemességgel való érdek-összefonódás már a migrációs mozgalom kezdetén, a 18. század során kialakult mintegy a bevándorlás legfőbb motívumát szolgáltatva. Az ország hódoltsági területei, mint ismeretes, a török kiszorítása után általános demográfiai deficitben szenvedtek. A telepítési mozgalmat az udvar és a főnemesség maga szervezte. Ez utóbbi gyakran szívesen látta birtokán a zsidó telepeseket is, hiszen ezektől a szokásoson túli haszon volt várható. A zsidók meg tűrésükért külön adókat és szolgáltatásokat vállaltak, melyek behajtását a hitközségi szervezetek garantálták. Emellett megbízhatóan látták el az egyébként hiányzó (vagy túl gyenge létszámú) hagyományos közvetítő-réteg feladatait: a nemesi haszonbérletek bérlését, ipari áruk szállítását mezőgazdasági termékek piaci értékesítését hitelszerzést így egyes zsidó csoportok már a feudális viszonyok között elengedhetetlen polgári funkciókat töltöttek be a leghatalmasabb főúri családok - az Esterházyak, a Károlyiak, a Zichyek, a Pálffyak, stb. - birtokain, kialakítva a dolgos és megbízható Jól gazdálkodó, ugyanakkor pénzéhes, élelmes vagy haszonleső zsidó sztereotípiáját. A gazdasági szövetség akkor - a Reformkor végén majd 1848/49-ben - kezdi a politikai szövetség formáit felvenni, amikor nyilvánvalóvá válnak, legalább két szempontból, a nemzetállami fejlődés gyenge erőtartalékai Egyrészt a nemesség még legmegbízhatóbb szövetségeseivel (a szlovák nemesi réteggel, a kicsiny örmény vagy az evangélikus-cipszer polgársággal, a sváb-katolikus birtokos parasztsággal és magyar etnikumú jobbágysággal) együtt is csak kisebbségeket képvisel az ország népességében, melynek többsége voltaképpen a magyar nemzetállam ellenzőiből áll. Másrészt modernizációs programját csak polgári (tőkével, tőkés kompetenciával vagy legalább társadalmi tekintéllyel bíró) támogatókkal képes megvalósítani. Ilyen potenciális tőkés csoportok elvileg a patrícius polgárságban találhatók. Ezek egy része azonban (mint az erdélyi szászok) hagyományos kiváltságait félti a nemzeti