Évkönyv 1995 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 3. (Esztergom, 1995)

Karády Viktor: Zsidóság és modernizáció a történelmi Magyarországon

keleti végein, Kelet-Galíciában, Bukovinában és Északkelet-Magyarországoa A legújabb társadalomtörténeti kutatások tanúbizonysága szerint itt a zsidó közvetítő réteg sok helyütt a mezőgazdasági áruk felvásárlásában, az ipari áruk szolgáltatásában és a hitelszerzésben a századfordulóig megtartott monopolhelyzete révén egyenesen pre-kapitalista csereviszonyok megmerevítésében és nem meghaladásában működött közre. Az ilyen típusú közvetítő kapcsolat a zsidóság és a paraszti termelők között igen hasonlított a tengerentúli gyarmati világban (Indiában, Afrikában) ismert kényszer-kereskedelemhez, ahol a közvetítő monopólium a szabadpiaci versenyhelyzet kialakulásának és a velejáró modernizációs fejlődésnek kifejezett kerékkötője és távolról sem előmozdítója. Ezek szerint a zsidóság és a modern kapitalizmus kapcsolata távolról sem szükségszerű. A modernizációs szerepvállalás történelmi keret-feltételei Magyarországon Az előbbiekből kitűnik, hogy a zsidóság modernizációs szerepe csak egyes történelmi helyzetekben bontakozott ki, nevezetesen akkor, amikor a zsidókat eleve nem zárták ki a modernizációban való részvétel lehetőségeiből, valamint (az előbbitől persze nem függetlenül) a helyi zsidó közösségek belső viszonyai ezt megengedték. Ez történt Magyarországon a 18. század óta. Egyrészt mind az állami hatóságok, mind a politikai hatalommal bíró rétegek - elsősorban a nemesség, nem ritkán az egyházi hierarchiák tagjai is - a zsidók modernizációs tevékenységének korai haszonélvezőivé váltak, ezért ennek megerősödését és az érintett népesség társadalmi integrációját (néha még - így a II. Józsefet megelőző vagy követő császárok - antijudaista előítéleteik ellenére is) támogatták, annyira, hogy a zsidók hasznosságáról szóló diskurzust igen korán nyilvánosan az országban való egyre tömegesebb zsidó jelenlét igazolására használták fel. Másrészt a túlnyomóan bevándorlásból táplálkozó honi zsidó népesség (kollektív tulajdonságai révén) a hatalmi körülmények által megengedett társadalmi beilleszkedési lehetőségek - sokszor tudatos stratégiával - szimbolikus és gazdasági felemelkedésének maximizálására használta fel. A kettős fejlődés következményeképp válhatott a magyar zsidóság modernizációs szerepe a régi rendszer végéig Európában (és minden bizonnyal a világon) egyedülállóan döntővé az ország fejlődése szempontjából. Helyszűke miatt ennek a komplex történésnek csak főbb elemeit lehet itt felvillantani. A beilleszkedési esélyeket megszabó húzó-tényezők között gazdasági téren az ország általános fejlődés-potenciálja mellett a nemességgel való érdek-szövetséget és a közvetítő rétegek gyengeségét, a hatalmi elit ideológiai erőterében a mérsékelt antijudaizmust és korlátolt etnikai kizárólagosságot, a nemzetállam megteremtése szempontjából a polgári szövetségesek szükségességét és az asszimilációs csábítás erejét kell említeni. Modernizációs szerep-lehetőségek kétségtelenül csak modernizációs dinamikával bíró országokban nyílnak. A feudalizmusból kiemelkedő Magyarország legalább két szempontból jobb helyzetben volt mint az Orosz vagy az Ottomán birodalomhoz