Évkönyv 1995 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 3. (Esztergom, 1995)

Karády Viktor: Zsidóság és modernizáció a történelmi Magyarországon

vények után is) megtartották különleges jogi határhelyzetüket. A hagyományos zsidóság egész önértelmezése alapult a társadalom és történelem-kívüliségea Mint ismeretes, a diaszpóra-helyzet - a rabbinikus teológiai felfogás szerint - bármely hosszúra is nyúlt, átmenetet képez csak a szétszóratás és Messiás eljövetele között, mely utóbbit majd a zsidó állam (és a Templom) felépítése követ ezek szerint az elképzelések szerint. A zsidóság addig nem lehet igazi alanya, csak tárgya a történelemnek s mint vendégnép a gazdanépek történetében mindössze passzív (ha nem is feltétlenül szenvedőleges) szerepet játszhat A társadalom kívüliség elve konkrét szociológiai megfogalmazást nyert a leghagyományosabb zsidó csoportok merev önszegregációjában, távolságtartásában, mely minden kollektív önérdek ellenére is sokáig (többé-kevésbé még az emancipációt követő évtizedekben is) teljes maradt nem csak a házas piacon és lakóhelyileg, de a politikai életben, az iskoláztatásban vagy akár a gazdasági kapcsolatháló szempontjából is. Ilyen meggondolásokból a szélsőséges ortodoxia a jogi emancipációból sem kért... Márpedig a modernizációs folyamatokban való részvétel bizonyos mértékű stratégikus elvegyülés nélkül lehetetlennek bizonyult volna. Végül a zsidóság által a középkor óta - ugyan kényszerből, a foglalkoztatási tilalmak súlya alatt - vállalt hagyományos gazdasági közvetítő szerep (a kereskedelemben, a pénzkölcsönzésben, a földesúri-nemesi haszonbérletek átvételében) sem feltétlenül engedte meg, a látszat és az antiszemita hiedelmek ellenére (ezeket lásd legkifejlettebben Sombartnál), a kapitalista típusú gazdasági modernizáció feladatainak ellátását Ha ez a hagyományos zsidó funkció, melyet nálunk a 17. század óta görögök, szerbek, románok, örmények, sőt német patrícius polgárok egyaránt messzemenően gyakoroltak, racionális prekapitalista gazdasági magatartást fejlesztett ki, nem vezetett szükségszerűen a befektetések maximálisan haszonelvű kultuszához, a minden áron való hozamnövesztés kapitalista elvének megvalósításához akkor, amikor ez radikális életvitel-változással, lakóhelyi-szakmai mobilitással, esetleg a hagyományos közösségtől való eltávolodással járt volna. Ezért például Max Weber, a szociológia klasszikus teoretikusa, a kapitalizmus szellemével inkább a protestáns etikát és nem a zsidó mentalitást rokonitj a össze, az utóbbinak kifejezetten csak proto-kapitalista készségeket tulajdonítva. Ezen a téren is könnyű megfigyelni a hagyományhű zsidóságban, hogy a Soá-ig, illetve - az üldözéseket túlélőknek - a magánszektor kommunizmus alatti felszámolásáig sokuknál végig uralkodó maradt egy sor kapitalizmus előtti gazdasági eljárásés viselkedésmód, mint a klientúrával fenntartott patriarchális-szimbiotikus viszony, a gyenge kereskedelmi szakosodás, maga a többirányú közvetítő szerep (mint pl. adás-vétel, rendelésre áruszállítás, ügynökösködés, zálogkölcsön, bizalmi uzsora-hitel, földbérlet, borkimérés, alkoholfőzés) stb. Elsősorban falusi viszonyok között, de gyakran a városokban is - gondoljunk a zsidó mindenes kisügynökök, kisiparos-eladók, utcai (zug)árusok, kofák, alkalmi kereskedők, stb. széles hálózatára - a zsidóság pre-kapitalista gazdasági működése majdhogy érintetlenül élte túl magát Magyarországon éppúgy, mint egész Kelet-Európában - anélkül, hogy az össztársadalmi modernizációhoz űjítólagosan szárrfottevően hozzájárult volna. Különösen így volt ez az Osztrák-Magyar Monarchia az iparosítás szempontjából legelmaradottabb