Évkönyv 1995 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 3. (Esztergom, 1995)

Karády Viktor: Zsidóság és modernizáció a történelmi Magyarországon

lás és a szocális ellátottság eddig magánerőből végrehajtott funkcióit mint például a betegellátás, öregek és tehetetlenek gondozása, a deviancia kontrollja, a bűnözés megelőzése, szegények ellátása, stb. Másrészt határtalanul kibővíti ezeket és az egyéb társadalmi kontroli-funkciókat, legyenek ezek rendőri, adminisztratív, demográfiai, társadalombiztosítási, jogi vagy kulturális jellegűek: például az iskoláztatás, az anyakönyvezés, az igazságszolgáltatás, a munkásbiztosítás, a szakszervezeti jog, a városrendészet, a migráció és letelepedés körülményei, a lakáspiac terén. Végül megnőnek az állam politikai funkciói a feudalizmus utáni viszonylagos jogkiterjesztéssel, vagy legalább avval, hogy a társadalom egyre szélesebb rétegei lesznek a politikai mozgósítás tárgyai. Míg a feudális államszervezetben a politikai kapacitásban való részesedés rendi kiváltság volt (általában a nemességnek, esetenként a privilegizált szabad városi polgárságnak fenntartva), s a többi rétegnek semmifajta lehetőség a közhatalomban való részvételre s a politikai felelősségvállalásra nem jutott, a modernizáció során az uralom legitimációja a népszuverenitás alapjára tevődik át. Igaz, hogy a népszuverenitás formálisan egyre általánosabban elismert elve nem mindig jelent tényleges demokratizálódást, tehát a hatalom decentralizációját vagy az állampolgárok általi közvetlenebb ellenőrzését. Nemcsak a fasiszta, náci vagy kommunista típusú modernizációra beállított rendszerek, de az autoriter igazgatású nemzetállamok is csak igen korlátolt, politikai jogokat biztosítottak állampolgáraiknak. Mégis, legitimációjukat rendre tőlük származtatták s a polgárok összességét igyekeztek céljaik érdekében csatasorba állítani. Ennek következtében minden feudalizmus utáni rendszerben megnőtt - bár igen eltérő módon - az államszervezet politikai integrációs funkciója. Zsidóság és modernizáció: egy történelmileg szükséges kapcsolat? Visszatekintve a magyarországi zsidóság gazdasági-társadalmi szerepvállalásaira a Reformkor óta, úgy tűnhet, a zsidóság egészében egy a modernizációra szervesen beállított csoport. Mindenekelőtt ezt az illúziót kell megkérdőjelezni, mielőtt rátérnénk azoknak a tágabb, Közép- és Keleteurópában valószínűleg csak Magyarországon meglévő történelmi keretfeltételeknek a tárgyalására, melyek a magyar zsidóságot a helyi modernizáció elővitelében különleges motor-funkcióval ruházták fel. A jórészt a 18. század és a 19. század első fele alatt hazánkba érkező zsidóságnak az egyéb korabeli bevándorló tömegekhez és a helyi társadalomhoz képest legalább háromfajta olyan kollektív jellemzőjét lehet felemlíteni, mely kérdésessé tehette a modernizációs folyamatokban való részvétele képességét Mindenekelőtt a vallásról kell ebben az összefüggésben szót ejteni. A hagyományos zsidó vallásosság ugyanis minden keresztény típusú vallási buzgalomnál erősebb csoport-integrációs funkcióval bír, amennyiben a mindennapi élet részfolyamataiban is - az étkezésben, a magánidő és a családi élettér beosztásában, a szexualitásban, a művelődésben, a testi technikákban, stb. - nemcsak követhető