Évkönyv 1995 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 3. (Esztergom, 1995)

Karády Viktor: Zsidóság és modernizáció a történelmi Magyarországon

sülés rendjét radikálisan átszervezte. Ez az átszervezés a kötelékek alól felszabadított kollektívák számára közvetlen státus-javulással volt egyenértékű. Az utóbbinak köszönhető a zsidók állampolgárosítása és ennek révén különböző, azelőtt számukra tiltott mobilitási piacokon való megjelenése az emancipáció után. De a zsidóknak biztosított esély-bővülés a feudalizmusból való modernizációs kibontakozás egyik részfolyamata volt csak. A vallási státuscsoportok között hasonló történt - általában korábban - a legtöbb protestáns felekezettel az ellenreformáció győzelme után katolikus dominanciájűvá lett országokban. Ugyanez vonatkozik azonban egyes etnikai kisebbségekre is, a nőkre, a jobbágyparasztságra, stb. - hogy a feudalizmus alatt ugyan igencsak eltérően, de mobilitásukban gátolt, alávetett vagy kötött helyzetű aggregátumokat említsek. A feudalizmust felváltó modernizációs folyamatok azonban nem csak egyes csoportok számára voltak emancípatórikus jellegűek, hanem bizonyos mértékben az egész társadalomra nézve is, amennyiben a feudális kötöttségektől - melyek csupán a társadalmi-gazdasági szerkezet merev, önmagával messzemenően azonos újratermelését tették lehetővé - felszabadította a társadalmi-gazdasági kreativitást s így az állandó átalakulásnak s a társadalmi-gazdasági erőviszonyok eltolódásának, szabadabb mozgásának is teret engedett. Ennek az össztársadalmi alkotólehetőségnek főbb ágensei és egyben elsőrendű haszonélvezői természetesen az elit-csoportok lettek, tehát azok, amelyek a gazdasági, politikai és kulturális hatalomhoz közel álltak vagy nagyobb eséllyel jutottak. Mégis, a társadalmi kreativitás új lehetőségei és haszna különböző módon ugyan de az egész társadalmat érintette főképp két folyamat, az iparosítás valamint az állam szerepének- integrációs és társadalmasító funkcióinak - bővülése révén. Az iparosítás hozza létre ugyanis az elemi anyagi ellátottság (a jólét) rendszeresen bővített újratermelésének bizonyos mértékben a társadalom egészére ható feltételeit Míg a feudális vagy akár feudalizmus utáni agrárgazdaságok fejlődési lehetőségei erősen behatároltak, gyakran el sem érve a népességnövekedés ritmusát, az iparosítás mindenütt meggyorsítja az össztársadalmi gazdasági felhalmozási folyamatokat és hosszú távon állandósítja a gazdasági fejlődést. Ez lehetővé teszi az életszínvonal és az életminőség javulását és az életvárandóság növekedését többé kevésbé (nagy egyenlőtlenségi kilengésekkel) a társadalom minden tagja számára amellett persze, hogy sajátos, újtípusú nehézségeket is produkál a városiasodás, az ipari munka, a mechanizált közlekedés, az életmód kényszeres racionálása, stb. folytán. Mindenképp az iparosítással járó technológiai újítások teremtik meg a feudalizmus lassú fejlődési üteméhez, stagnáló vagy esetenként visszafejlődő gazdaságához képest a gyorsított gazdasági növekedés dinamikáját. Gazdaságilag a modernizáció az iparosítás függvénye és modellt szolgáltat egy sor magánkezdeményezésre épülő újfajta vagy hagyományos tevékenység dinamikus fejlődéséhez, mint a kultúripar, a sajtó, az egészségügy és egyéb népjóléti szolgáltatások. Más területeken viszont a modernizáció mindig az állam és a közintézmények kompetenciájának kiszélesedését valósítja meg legalább háromféle szempontból. Egyrészt fokozatosan társadalmasítja - közületi ellenőrzés alá vonja - a szocializá-