Évkönyv 1995 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 3. (Esztergom, 1995)

Karády Viktor: Zsidóság és modernizáció a történelmi Magyarországon

Karády Viktor Zsidóság és modernizáció a történelmi Magyarországon Mit takar a modernizáció fogalma? A zsidóság modernizációs szerepének tárgyalását nem kezdhetjük anélkül, hogy a modeznizáció itt használandó fogalmának ne adjunk a közhasználatban lévőnél pontosabb, tárgyunk szempontjából operatív értelmet. Nem általános érvényességre igényt tartó fogalmi meghatározásról van tehát szó - melynek kapcsán nehéz lenne elkerülni egy eléggé konfuzus nemzetközi történész-vitába való belekeverődést hanem egy olyanról, amely szigorúan inkább csak a magyarországi (vagy esetleg a közép-kelet európai) fejlődés két évszázadára alkalmazható. A kelet-közép európai modernizáció folyamatai mind a zárt feudális berendezkedés lebontását, a rendi viszonyok felszámolását célozták, melynek közvetítésével a helyi társadalmak (s így Magyarország is) közelebb kerültek a nyugati típusú nyílt társadalomszervezeti modellhez. Ennek főbb ismérveit hozzávetőlegesen a következő pontokban lehet összefoglalni. Mindenekelőtt a feudális kasztrendszer által implikált zárt gazdasági-társadalmi érvényesülési piacok megszüntetésére illetve fokozatos átalakítására kell itt utalni. Evvel nyíltak ugyanis fel a konkurrencia-helyzetekben érvényesíthető egyéni vagy kollektív adottságokon - lett légyen ez képesség, teljesítmény, szerencse, stb. alapuló szabad mobilitás csatornái. A céhrendszer és a feudális gazdasági és politikai privilégiumok és megkötöttségek eltörlése jogi feltételét képezte a szabadpiaccal működő nyílt társadalmak kialakulásának. Elvileg ez azt jelentette, hogy minden állapolgár egyenlő jogokkal és kötelezettségekkel indulhat "a boldogság eléréséhez vezető küzdelemben" (ahogy az Egyesült Államok alkotmányában ezt már a 18. század végén leszögezték) a különböző gazdasági, politikai, kulturális, stb. érvényesülési piacokon. A modem piacgazdaság egyenlő jogi körülményei persze távolról sem teremtettek tényleges gazdasági vagy akár politikai esélyegyenlőséget az állampolgárok között, hiszen az egyének érvényesülése szempontjából nem szűnt meg az öröklött vagy a kollektíve (a kisközösség, a család, a státuscsoport által) megszerzett és felhalmozott gazdasági és egyéb tőkefajták (így a műveltséghez és a családi kapcsolathálóhoz kötött aduk) gyakran döntő hatása. Sommásan szólva a modernizáció az érvényesülési piacok szempontjából a jogi egyenlőség által biztosított szabadversenyen túl főképp kétféle dolgot hozott magával: általában megnövelte az egyénileg szerezhető tőkefajták súlyát az érvényesülésben (nevezetesen a tehetség, az iskolázottság, a munkakészség révén) az öröklött vagy kollektíve birtokolt tőkefajtákkal szemben; újraosztotta a kollektív mobilitási javak (nem, vallás, nemzetiség, név, cím, családi tekintély, stb.) által képviselt esélypotenciált az érvényesülési piacokon s evvel a feudális viszonyok közötti érvénye-