Évkönyv 1993-1994 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 2. (Esztergom, 1994)

BOTTYÁN JÁNOS EMLÉKEZETE - Dr. R. Várkonyi Ágnes: Személyiség és történelem

magyar történetírásban. Szalay László a Rákóczi szabadságharc történetét valós társadalmiés nemzetközi összefüggésekben kezdte feldolgozni, s így gyűjtötte az anyagot Bottyán pályájáról is. Tragikus következményekkel járt, hogy Szalay korai halálával a munka Thaly Kálmánra szállt. Thaly még kellő forrásismeret nélkül írta meg Bottyán életrajzát. Megsértette a tudomány autonómiáját, bizonyára öntudatlanul. Úgy vélte, szubjektív túlzásokra és aktuálpolitikai azonosításokra van szükség ahhoz, hogy különös hősét elfogadják, akiknek írt, az egykori nemesek és főurak leszármazottai. Majd amikor módszerének fogyatékosságait Gyulai Pál a kritika tollhegyére tűzve kimutatta, megsértődött, egy elképzelt kuruc világ színpadi kelléktárából épített magának látványos szekérvárat

2 Ebben a romantikus militáns szemlélettel áthatott felfogásban Magyarország politikai története hadi események történetévé egyszerűsödött. Csakhogy ez a felfogás a korszerű hadtörténettől távol esett, a katonai intézmények, szervezetek és társadalom feldolgozásával adós maradt, egyoldalúan egyedül a harci cselekmények leírásában látta a hadtörténelem feladatát, és ilymódon úgy tüntette fel a magyar múltat, mintha az valami végeláthatatlan huszárroham lenne. Ez lehet az oka, hogy noha a Bottyán pályájáról összegyűlt dokumentumok vastag kötete még a múlt század végén napvilágot látott,

3 ezek monografikus feldolgozásával máig adós a tudomány. Miként az azóta is előkerült új hazai források és ezekkel együtt a megoldásra váró problémák

4 sem épültek be a hazai történetbe. Ennek több oka van. Bottyán János mint történeti alak és történeti jelenség a kutatótól túlontúl sok terület átfogását kívánja meg. Monográfusának, hogy életútját szakszerűen áttekintse és reálisan értelmezni tudja, egyszerre kell társadalom és hadtörténésznek lennie, szükséges, hogy az ipari forradalmat megelőző hosszú időszak közép-európai sajátosságainak is szakértője legyen, s egyaránt eligazodjon a hazai agrár-, kereskedelm- és hitelviszonyok jószerivel még többnyire ismeretlen földjén, nem is beszélve a rendi világ jogi labirintusairól. Ha nem tájékozott az ország szerteágazó politika történetének kérdésköreiben, könnyen zsákutcába jut, és ha nem otthonos a Rákóczi-szabadságharc történetében, beleértve a béketárgyalásokat és a rácproblémát is, könnyen egyoldalúságok áldozata lehet. Érthető némileg, hogy az új források, korszerűbb szempontok csupán részletekkel foglalkozó szakcikkekben, összefoglaló művekben, ismeretterjesztő és ifjúsági irodalomban láthattak napvilágot.

5 Végül anélkül, hogy a Bottyán személyét kísérő túlfűtött leegyszerűsítések és mellőzések okait szisztematikusan számbavehetnénk, ismeretes, hogy személyiségét és vele együtt korának történeti fejleményeit sokat és sokszor kisajátították különböző előjelű aktuálpolitikai célokra.

6 Minden történetíró elvitathatatlan joga, hogy meggyőződése szerint emelje ki Magyarország történetének folyamatait, vagy tekintse kevésbbé jelentősnek. Különösen érvényes ez az európai hatalmi átrendeződések fél évszázadának Magyarországára, amikor súlyos viszonyok, alternatívák feszültségeiben próbálja az ország társadalma megőrizni önazonosságát, és újrafogalmazni állami szuverenitását. A tudományos objektivitásnak azonban vannak alapvető követelményei. Az egyik, hogy a kor történelmi személyiségét megillető tárgyszerű ismeret, tájékoztatás nem maradhat ki az ország történetéből. A kérdés az, hogy Bottyán János hogyan és mennyiben tekinthető történelmi személyiségnek? Rendelkezünk objektív mértékkel egyáltalán ennek eldöntésére? S ha igen, mivel próbálkozhatunk? Számomra van néhány alapvető vizsgálati szempont. Tudni szereméin, mennyiben és hogyan értette meg kora kihívásait, hogyan élt a döntés lehetőségeivel? Milyen válaszokkal felelt a különböző elvárásokra? Mit szolgált választásaival? A történelmi helyzet