Évkönyv 1993-1994 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 2. (Esztergom, 1994)

BOTTYÁN JÁNOS EMLÉKEZETE - Dr. R. Várkonyi Ágnes: Személyiség és történelem

mindig alternatív jellegű. Semmi nem jellemzi úgy a személyiségét, minthogy miként választ. Milyen kiutat talál a kényszerítő körülmények között. Személyi döntések láncolata kapcsolja folyamatokká az évszázadokat. A választás maga az ember. A választás kultúrája minden időkben kortükör. Mennyiben őrizte meg az egyén önazonosságát, vagyis személyisége szuverenitását? Bottyán János pályaképe különlegesen nagyívű, 1640-es évektől 1709-ig, a marginalitás ismeretlenségéből az országos, sőt európai hírig, a nincstelenségből a különleges gazdagságig, I. Lipót császár megkülönböztetett oltalmának elfogadásától II. Rákóczi Ferenc fejedelem szolgálatát választva fogja át történelmi léptékben a korszakot. Ifjúkorától 1683-ig végvári vitéz, 1683-1695 között a császári hadsereg sikeres ezredese. Majd egy évtizedig megpróbál együttélni a militáns abszolutizmus elvei alapján a Habsburg birodalomba betagolt és berendezett Magyarország viszonyaival. 1703 új választásra kényszeríti, s haláláig majd Rákóczi államát szolgálja. Méltán állíthatjuk, hogy pályája a kora újkori Európa és vele együtt Magyarország addigi történelmének legjelentősebb változásait futotta meg. KözépEurópa viszonyainak nehéz közegében, a három, majd négy hatalom alá került ország szélsőséges fejleményeit átélve, majd az országegyesítés változatait megismerve választott a különböző alternatívák között. Előadásunk szűkreszabott keretei között az alternatívákkal összefüggésben vizsgáljuk életpályájának főbb szakaszait, s erről vázolunk néhány megfigyelést. Marginalitásban Ifjúsága, sőt jól belefutva a férfikorba, életének döntő negyven esztendeje végvári szolgálatban telt el. Ha igaz, hogy az 1640-es években született. Az elszegényedett kisnemesi sarj nem tud megkapaszkodni az iskolázás lehetőségeiben, a korabeli társadalom marginális rétegébe süllyed. A magyar végvári hadinép a 17. század második felében széthullóban van a Habsburg- török béke, a központi kormányzat állandó hadsereget építő tevékenysége következtében és azért is, mert a magyar állam rendi főméltóságviselői kiszorulnak a hatalomból. Jellemző a korra, hogy Bottyán, a végvári katona mivel írta be nevét először egy országrész köztudatába. A Rákóczi-szabadságharc után jegyezte fel Kolinovics Gábor, a környékbeli lakosság szóbeszédéből. Ez az érsekújvári kalandként elhíresedett vállalkozása ma is próbára teszi a tárgyszerű vizsgálatokhoz ragaszkodó történetírást. Amint ismeretes, bement Érsekújvárba, kivetette a minaretből a muzulmánokat imára szólító dervist, majd kimenekülve a várból másnap párviadalra szólította fel az őrséget. Az esemény időpontja könnyen behatárolható. Nem sokkal Érsekújvár elfoglalása, tehát 1663 után lehetett, abban az időben, amikor Bottyán még a sellyei végvárban szolgált. Első ma ismert levelét 1676 március 21-én írta alá: „Bottian János, császár és koronás király urunk őfelsége Sellye szabad várossának zászlótartója." Maga a történet önmagában is megkívánja néhány lényeges mozzanat tárgyszerű végiggondolását. Meglehetősen kerek elbeszélés. A lovagi históriák mintájára formálódott: a hős megküzd a gonosszal és győz. Bár a toronyból kivetés motívuma szimbolikus tettnek is felfogható lenne, de hogy valóban részleteiben másként máshol megtörtént eseményt adaptált a lakosság képzelete, arra semmi támpontunk nincs. Talán továbbjuthatunk, ha azt vizsgáljuk, hogy vajon miért ment be Bottyán a törökök jól őrzött várába? Miért taszította le a minaretből a szent dervist, és készen a párviadalra miért adott esélyt megtorlásra? A korabeli