Évkönyv 1993-1994 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 2. (Esztergom, 1994)

A MAGYAR-LENGYEL KAPCSOLATOK TÖRTÉNETÉBŐL - Csombor Erzsébet: Esztergom szerepe a magyar-lengyel kapcsolatok második világháború alatti történetében

maradt itt alkalmazásban a város vezetésének kérésére.

7 A munkára kiadott lengyel internált katonák illetményeit HM. rendelet szabályozta.

8 Eszerint: „a közületeknek kiadott, illetve a táborokból oda munkába járó lengyel internált katonának a zsoldja és élelmezése továbbra is a honvéd kincstárat terheli... az ily személyek részére a honvéd kincstár által fizetett munkapótdíj... beszüntetendő és az illető közület által fizetendő."

9 Az Esztergom városnál alkalmazott lengyelek pótdíját a drágaságra való tekintettel évről évre emelték - 1944. tavaszára a városnál nem szakmunkát végzők bére - 1941. évi napi 1.60 P-ről - 4 P-re emelkedett.

10 Alkalmaztak lengyeleket a város kisiparosai és gazdaközönsége is. A tábor elvonulása után elsősorban a városi csapatból lehetett munkást igényelni, ezért közvetlenül a Polgármesteri Hivatalhoz kellett a kérelmet benyújtani, majd azok jogosságának igazolásával tovbbították őket a pilisvörösvári táborparancsnokság felé, mivel az engedély megadása a parancsnokság hatáskörébe tartozott. A város kisiparosainak egyre súlyosabbá váló helyzetére mutatnak rá ezek a levelek.

11 Bár a Honvédelmi Minisztérium álláspontja az volt, hogy az internáltakat sem hadiüzemben sem állami szolgálatban alkalmazni nem szabad, az elgondolás tarthatatlannak bizonyult. Esztergomban az AEro-Ever Kft. Sportrepülőgyár 10-15 fő lengyelt alkalmazott, és dolgoztak lengyelek a Petz Iparműveknél és a Knorr Vasöntöde és Gépgyárban is.

12 A mezőgazdasági és más munkára magán munkaadókhoz kiadott lengyel internált katonáknak a helyi szokásos legkisebb napszámbért tartoztak fizetni a munkaadók. A munkás élelmezési költségeit levonhatták, ha annak nagyságát előre közölték. Az ilyen jellegű munkára kiadott internáltaknak a honvéd kincstár beszüntette illetményeik (zsold) folyósítását. A német-lengyel háborúban a magyar közvélemény Lengyelország oldalára állt, és a lengyel ellenállás összeomlása után Magyarországra érkező menekülteket mindenhol nagy együttérzéssel fogadták. Különösen igaz ez Esztergom esetében, melynek lakói mindig hálával gondoltak Jan Sobieski lengyel királyra, akinek fontos szerepe volt Esztergom török uralom alóli felszabadulásában. 1933. szeptember 15-én avatták fel a Magyar-Lengyel Egyesület kezdeményezésére felállított Sobieski-emlékművet az Erzsébet parkban. Az emlékmű Körmendi Frimm Jenő szobrászművész munkája, borosjenői fagyálló kőből készült, az oszlopon pihenő sas anyaga pedig műkő volt. Az oszlopot Sobieski bronz plakettje díszíti. Felirata: „Esztergom visszavételének 250. évfordulójára állította a megye, a város és a lengyel-magyar egyesület. 1933. szeptember 14." A II. világháború idején az emlékmű zarándokhellyé vált, hiszen a menekültek hitet, erőt meríthettek itt ahhoz, hogy reménységük megmaradjon: „nincs még veszve Lengyelország..." A nemzeti tudat megélésére kiváló lehetőséget nyújtott az 1943-as év. A lengyel-magyar kulturális kapcsolatok ápolását, egymás jobb megismerését a háború éveiben is felvállaló, a megalakulástól, kezdve a vezető politikai körökben is nagy befolyással bíró Magyar Mickiewicz Társaság Sobieski győzelmeinek 350. évfordulója alkalmából, 1943. október 17-én Esztergomban tartotta vándorgyűlését.

13 Az ünnepi eseményt óriási érdeklődés kísérte. Jelen voltak a lengyel polgári és katonai menekültek, valamint szervezeteik és táboraik vezetői és parancsnokai, köztük Henryk Slawik, a Lengyel Polgári Bizottság elnöke. Az ipolyszalkai lengyel tábor énekkarát a Start Autóbusz Vállalat különjárata szállította Esztergomba. Résztvett az ünnepségen dr. Antall József, a lengyel ügyek kormánybiztosa, a megye és a város vezetősége, közöttük dr. Késmárki Frey Vilmos főispán. Képviseltette magát a katolikus