Évkönyv 1993-1994 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 2. (Esztergom, 1994)

A MAGYAR-LENGYEL KAPCSOLATOK TÖRTÉNETÉBŐL - Csombor Erzsébet: Esztergom szerepe a magyar-lengyel kapcsolatok második világháború alatti történetében

Csombor Erzsébet Esztergom szerepe a magyar-lengyel kapcsolatok második világháború alatti történetében Lengyelország 1939. szeptember elsejei német lerohanását és szeptember 17-i orosz megszállását követően lengyel menekültek tízezrei érkeztek Magyarországra. A polgári menekültek ügyeinek intézését a Belügyminisztérium IX. szegény ellátási és általános segélyezési osztálya kapta, míg a zárt egységekben vagy egyénileg érkező katonák lefegyverzése és táborokba szállítása a Honvédelmi Minisztérium 1. Csoportfőnökségének keretében létrehozott 21. osztály feladata lett. A tiszteket üdülőkben, panziókban, a legénységhez tartozó katonákat pedig szükségmegoldásként elhagyott mezőgazdasági épületekben, a magyar katonaság által nem használt barakktáborokban helyezték el. Esztergomba, a város tulajdonát képező és a magyar királyi kincstár által bérelt Tiszti Üdülőbe 1939. szeptember végén költöztetett 62 tisztet a honvédhatóság.

1 Az evakuációban játszott szerepük és a csökkenő létszám miatt a Honvédelmi Minisztérium elrendelte, hogy a legénységi táborban alkalmazásra nem került tiszteket külön tiszti táborokba vonják A Tiszti Üdülőből a pelsőci tiszti gyűjtőtáborba 1940. IV. 30-án költöztették át őket. A közigazgatásilag Esztergomhoz tartozó Esztergom táborba 1939. IX. 22-én érkezett az első csoport lengyel katona, akiket az I. világháborús hadifogolytábor barakkjaiban szállásoltak el. Az ekkor felállított lengyel katonai gyűjtőtábor létszáma 654 fő volt.

3 A gazdasági érdeken túl az internáló táborokban előforduló fegyelmezési problémák és a rossz hangulat orvoslásának szándéka is hozzájárult a lengyel katonák munkába állításához. Az első munkászászlóaljat Újdörögdpusztán, a másodikat 1940 tavaszán, 1/2. lengyel műszaki munkás zászlóalj néven Esztergomtáborban szervezték meg.

4 A zászlóalj állománya elsősorban a gyűjtőtábor legénységéből került ki. Létszáma átlagosan 700 fő körül mozgott. Első magyar parancsnoka az esztergomi vitéz Matus Gyula tartalékos őrnagy volt, majd őt 1940. decemberétől a szintén esztergomi Bezemek Béla tartalékos százados váltotta fel. A tábor harmadik parancsnoka Kicsindy Kálmán tartalékos főhadnagy volt. A zászlóalj 1940 tavaszán 17 darab vasszerkezetű garázs építését kezdte meg, melyhez területet és kőanyagot a város biztosított a Honvédelmi Minisztériummal kötött bérleti szerződés alapján, azzal a feltétellel, hogy az építkezésnél az esztergomi vállalkozók előnyben részesíthessenek.

5 "A nagylétszámú katonai menekülttáborokba igen gyakran érkeztek munkást kérő levelek, de a menekültek közül is sokan, saját elhatározásból kívántak munkába állni."

6 A HM. a legénységnek és az altiszteknek engedélyezte a munkavállalást - a tisztek 1942-ig csak szellemi munkát végezhettek - azzal a feltétellel, hogy magyar munkás ezért kenyerét nem veszítheti. Ez a feltétel azonban jelentőségét vesztette azt követően, hogy Magyarország 1941. április 11-én bekapcsolódott a Jugoszlávia elleni német támadásba. A behívások miatt komoly munkaerőgondok keletkeztek a gazdasági életben, ezért magyar részről fokozottabb igény jelentkezett a lengyel menekültek alkalmazása iránt. Esztergom város életében is egyre fontosabb szerepet játszott a lengyel katonák munkája. A város gazdasága már 1940 nyarán foglalkoztatott lengyel aratóalakulatokat, majd miután a tábort áthelyezték 1942 tavaszán Pilisvörösvárra, átlagosan 50 fős lengyel munkáscsapat