Évkönyv 1993-1994 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 2. (Esztergom, 1994)
A MAGYAR-LENGYEL KAPCSOLATOK TÖRTÉNETÉBŐL - Dr. Kapronczay Károly: A magyar-lengyel egyesületek a történeti idők sodrában
1908-ban és 1912-ben a lengyel ipari és kereskedelmi vállalatok részére biztosította a részvételt a budapesti nemzetközi vásárokon. A Magyar-Lengyei Egyesület első elnöke Nyári Albert (1871-1933) jeles történész és festőművész lett, míg titkárának Miklóssi Ferdinándot választották. Az Egyesület feladatának tekintette a hazai lengyelbarát mozgalmak koordinálását, a közös múlt teljes feltárását, a magyar politikai életben pedig a lengyel állami függetlenséget segítő mozgalmak kezdeményezését és erősítését. Ez utóbbi került az Egyesület tevékenységének középpontjába az első világháború kitörését követő években, s jelentős szerepük volt abban, hogy 1915-ben a magyar parlament történelmi jelentőségű nyilatkozatot tett a lengyel függetlenség visszaállításának kérdésében. A Magyar-Lengyei Egyesület 1914 őszén - Miklóssi Ferdinánd vezetésével - Lengyel Katonai Bizottságot hívott életre, amely közel ezer magyar önkéntest toborzott Józef Pilsudski lövészeinek segítésére, később ott harcoltak a lengyelekkel együtt az első világháború legkülönböző helyein. Valójában ezen önkéntesek alapították meg 1920-ban - ugyancsak Miklóssi Ferdinánd elnökletével - a Lengyel Légionisták Egyesületét. Amikor Lengyelország az első világháború után visszanyerte állami függetlenségét, az egyre erősödő kapcsolatok ápolása már meghaladta a Magyar-Lengyei Egyesület kereteit. Újabb és erőteljesebb kapcsolatápoló társaságok alakultak a szellemi, a gazdasági és a politikai élet legkülönbözőbb területein. Például 1924-ben életre hívták a Magyar-Lengyei Kereskedelmi Kamarát, amely a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok élénkítését koordinálta. A Kamara megalapításának kezdeményezője ugyancsak Miklóssi Ferdinánd Leó volt, aki akkor a Weisz és Vidor Rt igazgatója is volt. A magyar-lengyel kulturális kapcsolatok ápolását vállalta magára az 1924-ben megalakult Magyar Mickiewicz Társaság, amely száz főben megállapított tagsága az akkori szellemi élet kiválóságait tömörítette. Első elnöke Nyári Albert volt, majd elnöki tisztségében követte Pékár Gyula, Lukács György ny. kultuszminiszter, a második világháború éveiben pedig Miklóssi Ferdinánd Leó. Első főtitkára Pálóczy Edgárd lett, de a tagsoraiban találjuk Klébelsberg Kunót, Csekonics Ivánt, Apór Istvánt (az utóbbi két jeles férfiú 1918 után fontos szerepet játszott a magyar-lengyel diplomáciai kapcsolatok kiépítésében), számos jeles magyar írót és publicistát. A Társaság megalapította a Magyar-Lengyei Kuriert (1924), mint az összes magyar-lengyel egyesület hivatalos fórumát. Az elkövetkező években nem csekély azoknak a kezdeményezéseknek a száma, amely nemcsak a közös történelmi múlt feltárását szolgálták, hanem a két nép történetében jeles szerepet játszó személyeknek állított emlékművet. A Magyar Mickiewicz Társaság kezdeményezte Veress Endre lengyel-magyar okmánytárának kiadását, sürgette az irodalmi kapcsolatok renszeressé tételét, lengyel és magyar klasszikusok kölcsönös lefordítását és kiadását, kölcsönös tanulmányutak szervezését, az egyetemi ösztöndíjrendszer kiépítését, képzőművészeti tárlatok bemutatását. 1926-ban Mohácson emlékművet állítottak az ott elesett lengyeleknek, Salgótarjánban Báthory Istvánnak, Budapesten Bem Józsefnek emeltek emlékművet, emléktáblákkal jelölték meg az 1848/49-ben magyar földön elesett lengyelek sírjait, kivégzésük helyeit, 1932-ben összeállították a magyar földben nyugvó lengyel katonák temetői jegyzékét. A Magyar-Lengyei Egyesület hajdani koordináló szerepét az 1927-ben megalakult Magyar-Lengyei Egyesületek Szövetsége vette át, amely a sokszínű és az élet legkülönbözőbb területein tevékenykedő baráti társaságok és egyesületek munkájában hozott összhangot. A Szövetségbe tömörülő egyesületek száma 1934-ben a Magyar-Lengyel Cserkészszövetség-