Évkönyv 1993-1994 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 2. (Esztergom, 1994)
A MAGYAR-LENGYEL KAPCSOLATOK TÖRTÉNETÉBŐL - Dr. Kapronczay Károly: A magyar-lengyel egyesületek a történeti idők sodrában
gel, 1938-ban pedig a Magyar-Lengyei Főiskolai Diákszövetséggel gyarapodott, amelyek az ifjúság egy-egy rétegében szervezte országos szinten a barátság szellemének ápolását. A második világháború kitörését megelőző hónapokban - a feszült német-lengyel kapcsolatok mélypontja idején - rendkívül felforrósodott a magyar-lengyel barátság szelleme. Nemcsak a diplomáciai életben, hanem a kulturális kapcsolatok területén is élénkültek a látogatások. Részben a Magyar Mickiewicz Társaság szervezésében 1939 májusában Budapesten lengyel képzőművészeti kiállítás nyílt, több olyan kiadvány látott nyomdai napvilágot, amely a magyar-lengyel kapcsolatok múltjával foglalkozott. Varsóban magyar képzőművészek rendeztek tárlatot, több olyan kiállítás nyílt, amely Magyarországgal foglalkozott. Amikor kirobbant a háború, a Magyar-Lengyei Társaságok Szövetsége és a Magyar Mickiewicz Társaság az elsők között kezdeményezte a lengyeleket segítő akciók megszervezését, 1939 szeptember derekán pedig a magyar társadalom öntevékeny segítő erejét összefogó Magyar-Lengyei Menekültügyi Bizottság létrehozását. Ettől függetlenül a Lengyel Légionisták Egyesülete, a Magyar-Lengyei Társaságok Szövetsége azonnal megjelent a magyarlengyel határon, és segítette a magyar földre menekülő lengyel katonákat és polgári személyeket. Ha anyagilag nem nagy mértékben, de más vonatkozásban annál jelentősebben támogatta a nálunk menedéket talált lengyeleket. Segítséget nyújtott a lengyel iskolák szervezésében, a magyar földön szerkesztett lengyel sajtó megjelenésében, lengyelül tudó tagságán keresztül az egyetemeinken tanuló lengyel diákok nyelvi nehézségeinek leküzdésében, rendszeresen szervezett - polgári és katonai táborokban - magyar-lengyel irodalmi esteket, megünnepelték a lengyelekkel együtt a lengyel és magyar nemzeti ünnepeket, sőt többen bekapcsolódtak a lengyel katonai és polgári ellenállás munkájába, aktívan segítették 1939 őszén és 1940 tavaszán a lengyel hadsereg legendás evakuálását. A Magyar Mickiewicz Társaság kezdeményezte azt az akciót, amely a krakkói egyetem letartóztatott és német koncentrációs táborba hurcolt tanárainak megsegítését és szabadon bocsátását szorgalmazta, nem eredménytelenül. Nemcsak a Magyar Mickiewicz Társaság, hanem a többi magyar-lengyel társaság és egyesület is olyan szerepet játszott a lengyel menekültek megsegítésében, ami kiváltotta a németek haragját és alig volt olyan német jegyzék, amelyben ne tiltakoztak volna a magyar-lengyel társaságok németellenes és lengyelbarát tevékenysége ellen. S már természetes tényként kell tudomásul vennünk, hogy 1944. március 19-én Miklóssi Ferdinándot és Csekonics Ivánt az elsők között tartóztatták le, kerültek a Gestapo fogságába. 1945 tavaszán a Társaság újból elkezdte tevékenységét, ami már nem tartott sokáig, hiszen 1948-ban, a többi magyar egyesülettel és társasággal együtt az új hatalom feloszlatta. A feloszlatásban az is szerepet játszott, hogy nem tett volna jót az új hatalomnak egy olyan társaság tevékenysége, amely két "renitens nép" kölcsönös hagyományait ápolta volna, olyan eszméket hangoztatott volna, ami nem illett be egy új ideológia eszmerendszerébe. A Magyar Mickiewicz Társaság komoly esztergomi hagyományokkal és kapcsolatokkal rendelkezik. Első tiszteletbeli elnöke Serédi bíboros volt, aki a második világháború éveiben Esztergomba fogadta a menekült lengyel zsidó értelmiség számos jeles tagját, védte és óvta őket, örömmel vette, hogy 1943. október 17-én a Magyar Mickiewicz Társaság Esztergomban tartotta vándorgyűlését. Valójában ez a vándorgyűlés volt a Társaság utolsó nagyobb országos rendezvénye, ahol jelen volt az esztergomi lengyel tábor teljes lengyel lakossága, a lengyel emigráció vezetői, s mindazok, akik szerepet játszottak abban, hogy a második világháború éveiben a lengyel menekültek nálunk védelemre és ideiglenes otthonra találtak.
