Évkönyv 1993-1994 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 2. (Esztergom, 1994)

A MAGYAR-LENGYEL KAPCSOLATOK TÖRTÉNETÉBŐL - Dr. Hopp Lajos: Sobieski Esztergom alatt

történelmi alakjával hasonlítja össze. A Budavári Emlékbizottság és Esztergom városa által néhány éve rendezett "a magyarországi felszabadító háborúk és Európa" témájú konferencián a legújabb kutatások alapján új megvilágításba kerültek mindennek egyetemes összefüggései. Ezúttal tehát maradhatunk szűkebb tárgyunknál; egy magyar kortanú 1683 őszén ezt jegyezte föl napjójába: "... a pogányság erősen vítatá Bécset és rontá falait és amikoron már a Bécsiek is a deditiorol gondolkodnának, a Lengyel király maga és az imperialis hadakkal supervenial, s elűzi az vezért Isten csudájára aloia, számtalan nyereséget takarítván el táboráról. Ugyanakkor Esztergomot vissza veszik a keresztyének." A nagyenyedi református kollégium tudós tanárához, Pápai Páriz Ferenchez hasonlóan az eperjesi evangélikus kollégium rektora, Rezik János is tudott Sobieski küldetéséről. A Krakkóból hadrakelt "III. János, a hős lengyel király... Olmützben... Amikor belépett a templomba, hogy a Bécset körülzáró Kelet megsemmisítéséhez megnyerje az Isten segítségét, a legdíszesebb oltáron, egyéb ékességek között, ilyen felírást olvashatott a saját dicsőségéről: Kiáltanak az Úrhoz, és támaszta nekik megszabadítót." Ezért is rendkívüli eseménynek számított a "kiválasztott" Sobieski és Szelepcsényi György találkozása Morvaország fővárosában (Brno), 1683. augusztus 29-én, ahol az idős esztergomi érsek és magyarországi prímás fényes fogadást adott a végveszélyre jutott császári főváros felé vonuló lengyel király tiszteletére. Ezt a napot számosan följegyezték: emlékezetes nap a királyi kalandáriumban; M. Dyakowski és M. Kjttski diáriumában, F.P. Dalerac francia munkájában, vagy a távolból tudósító gdanski "Continuation J.K.M. zu Pohlen Marches nacher Wien" 1683. Ekkor még nem remélték, hogy a magyar prímási székhely hamarosan visszakerül a keresztények kezébe, ami két hónap múltán belekerült a Sobieski útját megörökítő krónikába. A lengyel király udvarában, Sobieski környezetében foglalkoztatott historikusok, írók, költők, festők, művészek, titkárok közül többen megfordultak osztrák és magyar földön, uralkodójuk kíséretében. "Midőn a király erre a hadjáratra készülődött - emlékezik vissza az emlékíró, Jan Chrysostom Pasek - oly kívánság ébredt minden emberben, hogy bárcsak mielőbb, a lehető leggyorsabban, mint a madár odarepülherne. Ez már az eljövendő szerencse jele volt; a király maga is olyan ábránddal indult el (augusztus közepén), mint aki bizonyos és kétségtelen győzelemre számított, mert historikusokat, aretalógusokat (panegyristákat) vitt magával, hogy saját és a lengyel nemzet dolgait megírják és dicsőségét hirdessék. Kochowskit sem más elképzelés miatt hívta a háborúba, hanem hogy körülnézzen és méltóképpen megírja a győzelem történetét." Wespazjan Kochowski, barokk prózaíró, költő és "historiographus privilegiatus" elégett tett királya óhajának. Commentarius belli adversus Turcas ad Viennam et in Hungáriám már a következő évben megjelent Krakkóban, sőt ennek egyszerű verses formában készült lengyel epikus változata is: Dzioto Boskie albo piesYű Wiednia wybawionego i innszych transakcii wojny tureckiej w r. 1683 szcz^sliwie rozpoczgtej. Munkája részben az átélt bécsi és magyarországi hadjárat, Pannónia Duna-menti tájain járva, Pozsony, Győr, Komárom, Párkány, Esztergom s az észak-magyarországi hazatérés alatti személyes élményei, illetve különféle korabeli források felhasználása alapján készült. Más műfajba tartozik Mikoíaj Dyakowski lengyel királyi komornyik sokáig kéziratban maradt Diarjusz wiedertskiej okazji roku 1683 udvari diáriuma. Belső udvari emberként járatos volt politikai, diplomáciai, katonai ügyekben, s olyan vélemények és események tanúja lehetett, amelyekről más korabeli krónikások nem tudósítanak. Emlegeti Thökölyt, s magyar földön járva, a párkányi és esztergomi napokat is, a királya közelében átélt őszi hónapok történéseit. Más természetű Maicin Katski tüzértábomok naplója, Diariusz Wyiazdu z Krakowa pod