Évkönyv 1993-1994 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 2. (Esztergom, 1994)
A MAGYAR-LENGYEL KAPCSOLATOK TÖRTÉNETÉBŐL - Dr. Hopp Lajos: Sobieski Esztergom alatt
Wiedeíi Jana III. Roku 1683, amelyet Bécsen át Esztergomig, onnan Krakkóig vezetett. Sobieski egyébként nagy gondot fordított az Európát behálózó sajtóra; saját leveleiből is készíttetett külföldet tájékoztató sajtóanyagot. Újságba ajánlotta például a bécsi diadal másnapján a nagyvezír sátorából a királynénak szeptember 13-án írt levelét; így vált nyilvánossá I. Lipótnak, Thökölynek, XI. Ince pápának, Marco d'Aviano kapucinus barátnak, a török elleni háború apostolának írt némely levele is. Bécstől Esztergomig, szeptember elejétől október végéig az európai sajtó ontotta a hű-eket; különféle újságok, röpiratszerű relációk, nyomtatott harci tudósítások, lengyelországi, ausztriai s németországi, olasz és francia, kevesebb spanyol és angol nyomtatványok. Ezek a török kérdésben közvetlenül vagy közvetve érdekelt országok politikai publicisztikai célzatát és propagandisztikus törekvéseit képviselték. Magyar s lengyel vonatkozásban főleg a Presburg körüli harci eseményekről szóló hírek, illetve a Patkány és Esztergom bevételét kísérő harctéri tudósítások, leírások kelthetnek érdeklődést. Továbbá a tárgyalások folytatásával és Sobieski közbenjárásával próbálkozó Thököly küldötteinek a lengyel királynál történt megjelenése; a szövetséges hadak parancsnokai és Sobieski közti mélyülő ellentétek megnyilvánulása mái* a magyarországi hadjárat súlyos politikai és katonai problémái közé tartozik. 1683 szeptemberében Ő volt a hosszú törökellenes magyarországi felszabadító háború legenergikusabb szószólója a Haditanácsban - írja róla monográfusa, Z. Wójcik -, s túl ezen, a párkányi győzelemmel és Esztergom elfoglalásával, példamutató kezdeményezője. Szerinte ugyanis eljött az ideje a római pápa által régóta szorgalmazott törökellenes program megvalósításának, a pogány török kiűzésének Európából. S miután Lengyelország déli határaitól elhárult a török veszedelem, más népek felszabadítását szolgálva, királysága növelheti európai szerepét, ellensúlyozva a Habsburg hatalmi törekvéseket. A császári politika kezdetben még a törökkel kötendő béke árán is Franciaország ellen akart föllépni, s csak a párkányi és esztergomi hadi sikerek után lépett a hadvezetés a felszabadító török háború történelmi útjára. Bécs alól Esztergom falai alá megpróbáltatásokkal teli, küzdelmes út vezetett. "Ma megindulunk az ellenség után Magyarországra. Az elektorok (választófejedelmek) nem akarnak tőlem elmaradni. Ez rajtunk az Isten áldása, amiért dicsőség és hála légyen neki mindörökké... a szász és a bajor herceg szavukat adták nekem, hogy eljönnek velem a világ végére is...C est une armée véritablement ressemblante (á celle), qui le grand Gofred menőit a lá Térre Sainte... írok a két litvániai hetmánnak, akik Magyarországba mentek..." - írja a királynénak említett szeptember 13-i levelében a győzelem babérjait a bécsi "Te Deummal" learató Sobieski. Katski tábornok pedig följegyezte hadinaplójába 14-én, hogy a lengyel had másfél mérföldnyire a Duna mentén Presburg irányába indult, s a király a haddal ment. "Nasze zaá Polskié Woysko ruzyt sie z smrodów o poltory mile nad Dunaiem ku Prezburkowi y Król Imc poszedf z Woyskiem.'' A világraszóló bécsi diadal után érthető volt, hogy a lengyelek nem kívántak visszatérni a morvaországi úton, hadi dicsőségük növelését remélték a szövetségesekkel megindítandó magyarországi törökellenes hadjáratban. S jóllehet a Haditanácsban vita folyt az ellenség üldözésének és a háború folytatásának mikéntjéről, a lengyel seregek Pozsony irányába húzódtak. Hieronim Lubomirski herceg tábori papja, a lublói Johann Kincel, lengyelül, magyarul, németül, szlovákul beszélő volt podolini diák, akit a tábornagy tolmácsi szolgálatra magához hívott, ezzel zárja a császárváros fölmentéséről tudósító levelét szeptember 15-én: "...in Hungáriám tendimus". Ezen a napon emlékezetes esemény történt. ;