Évkönyv 1993-1994 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 2. (Esztergom, 1994)

A MAGYAR-LENGYEL KAPCSOLATOK TÖRTÉNETÉBŐL - Dr. Székely György: 1683 - a hadiszerencse forgandósága vagy rendszerek erőpróbája

követ március 29-én ír már arról, hogy óriási előkészületek folynak a németek ellen, s a szultán már elindult seregével. Úgy állítja be Thökölyt, mint aki teljesen cserbenhagyta a keresztény érdekeket Április l-jén a had - melynek egy része hónapok óta menetelt Egyiptom és a távoli Kis-Ázsia felől - Drinápolyból indult tovább. Messziről jöttek Murád Giraj krími tatár khán alakulatai, amelyek Debrecen alatt, a Nagykunságon és a Felvidéken át vonultak Bécs alá. Nem hagyta ki a szultán Serban Cantacuzino havasalföldi fejedelmet sem. Mozdulnia kellett Apafi Mihály erdélyi fejedelemnek. Az erdélyi országgyűlés április 26-án rendelkezett a hadbagyűlés felől. Amikor Apafi csatlakozni kényszerült az oszmán hadjáráshoz, követet küldött Lipót császárhoz mentegetőzéssel. Az erdélyi had tartalékban maradt és a vereség után Apafi visszavezette a fejedelemségbe. Sobieski János ezzel az erdélyi fejedelemmel állandó kapcsolatban volt. Május elején Thököly gyűlést tartott Tállyán, ahol visszautasította a kuruc rendek haditerhek elleni tiltakozását Júniusban a fejedelem jelen volt az eszéki török táborban, követei június 21-én Bécsben felmondták a fegyverszünetet. De a tényleges háborúból kivonta magát; június végén Kassára ment augusztus 20-án Diószegen, 27-én és szeptember 10-én Fülek mellett volt. Bécs alatt kelt török feljegyzések is tárgyalják:, hogy Thököly minden diplomáciai eszközt és cselt felhasznált arra, ne kelljen a harcban résztvennie. A lengyel király ezzel a Thökölyvel nem szakította meg a kapcsolatot. Zrínyi János gróf, Ilona öccse követet küldött a nagyvezírhez július 14-ére. így állt össze a Romáin de Hooghe rézkarcán szereplő 200.000 fős nagyvezíri had törökök, tatárok, kozákok és malcontentus magyarok köréből. Nem volt könnyebb a császár dolga sem. Bár már 1682. december 19-én és 26-án leveleket intézett Sobieski Jánoshoz szövetséget előkészítő tárgyalásokról, ill. a Magyarországot fenyegető török veszélyről, csak 1683. április 1-én írták alá Lengyelország és a bécsi udvar képviselői Varsóban a kölcsönös segélynyújtási egyezményt, és május 2-án Laxenburgban ratifikálta azt a császár. Júliusban Lipót és udvara Linzbe menekült, július 23-án és augusztus 3-án Passauból levelezett. Jól ismert Lotharingiai Károly herceg vezértábomagy, Miksa Emánuel bajor választófejedelem, Lajos badeni őrgróf szerepe a birodalmi hadak élén. III. János György szász választófejedelem a tartományából hozott 10.000 katonával harcolt az oszmán ostromgyűrű széttöréséért, élete is veszélybe került. Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelem viszont csak 1.000 katonát indított, ezek is késve érkeztek meg. így lett a Bécset felszabadító kahlenbergi csata hőse és eldöntője 20.000 lengyel lovas, János király pedig a "Keletre lecsapó villám". Az oszmán nagyvezír súlyos veresége Bécs alatt módosította a magyarországi erőviszonyokat is. A kuruc fejedelem Sobieski tanácsát is követte, akivel állandóan levelezett és követi kapcsolatban állt, amikor nem jelent meg Bécs ostrománál. A lengyel király nagyon örült annak, hogy Thököly serege ellen nem kellett küzdenie. így már szeptember 13-án levélben értesítette a kuruc fejedelmet a keresztény fegyverek nagy győzelméről. Thököly most már megértette, hogy jő lesz kibékülnie az udvarral, s Sobieskinek a kuruc ügy iránti gesztusát békeközvetítésre akarta igénybe venni (szeptember 26.). A király nem idegenkedett ettől a tervtől, mert mint egy ebből az időből való levelében írta a feleségének, bár Thököly iránt nem érez különösebb rokonszenvet, élénk részvét tölti el a sok nehéz megpróbáltatást szenvedő magyar nemzet iránt Sobieski és Lipót császár viszonya viszont hamarosan megromlott a Habsburg ugyanis nem érzett semmi hálát a szabadító iránt, s rideg kimértséggel fogadta Sobieskit néhány nappal a Bécset megmentő győzelem után. Sértette Sobieskit a császári kormány részéről tapasztalt szűkkeblűség is. így azután még jobban elmélyült a magyarok iránti rokonszenve, s most már teljesen megérthette, milyen udvari magatartás sérti és alázza meg a lengyelek déli szomszédját. A király a lengyel-francia kapcsolatokra is gondolva látta kínálkozó alkalomnak Thökölynek mint a franciák szövetségesének felkarolását. Mind Lengyelország,