Évkönyv 1993-1994 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 2. (Esztergom, 1994)

BOTTYÁN JÁNOS EMLÉKEZETE - Dr. Czigány István: Bottyán János katonai pályája

meg is tettek, hogy Bottyán segítségével hatalmukba kerítsék a várat. Nem lehet kizárni azt sem, hogy a kinevezési okiratokkal esetleg provokálni igyekeztek, gyors cselekvésre kívánták bírni. A róla keringő híresztelésekkel maga is tisztában lehetett, hiszen december végén Pozsonyba ment, s az ott tartózkodó Savoyai Jenő hercegnek jelentette az ellenség által történt megkömyékeztetését. Úgy tűnik, a császári hadvezetés továbbra is bízott benne. Újabb csapatok toborzásával bízták meg, s erre a célra 5000 forintot vett fel.

40 Főstrázsamestere, Kígyósi Pál útján kapcsolatot tartott a Dunántúlra 1704 első napjaiban átkelt kuruc csapatokkal, aki úgy informálta Lajos Gergely ezreskapitányt, hogy az esztergomi magyar katonaság Bottyánnal az élén átáll, ha erős kuruc hadak jelennek meg a vár alatt

41 Am az egyre növekvő hadszervezési problémák, majd a császári csapatok ellentámadása következtében a terv nem kerülhetett kivitelezésre. Pontosan nem tudjuk, hogy Bottyán milyen intuíciók és információk alapján döntött a kivárás mellett, hiszen azt ő is tudta, hogy a kurucokkal történt konspirációi sokáig nem maradhatnak titokban. Nem sokkal azután, hogy a császáriak visszafoglalták a Dunántúlt, régi ellensége, Franz Kucklánder tábornok 1704. április 18-án letartóztatta és börtönbe vetette. Bottyán egész nyáron át az esztergomi várbörtönben sínylődött, mígnem parancs érkezett az Udvari Haditanácstól, hogy szállítsák Bécsbe. Szinte természetes, hogy az idős ezredes élt az alkalommal, mikor Nyergesújfalunál táboroztak, megszökött. Az „alkalmat" elgondolkodtató „véletlenek" teremtették meg. Máig érthetetlen, hogy a foglyot miért nem vitték egyenesen az egy napi járóföldre lévő Komárom várába, vagy miért nem szállították hajón. Megvesztegették az őröket, vagy mint Kollinovits leírásában szerepel, az éj leple alatt a parasztok kiásták az épület falát? Pontosan nem ismerjük. Ami viszont tény az Bercsényi 1704. október 11. napján Selmecen kelt levele, melyben örömmel értesítette a fejedelmet: „Bottyán Uram vala nálom, bátortalan, szégyenli rogyos- és ösmeretlenségét;"

42 Amint bevezetőnkben is utaltunk rá, nem célunk Bottyán János Rákóczi-szabadságharc alatti katonai működésének részletes elemzése, hiszen eme vonatkozóan számos kitűnő feldolgozással rendelkezünk.

43 Csupán jelzés szerűen kívánjuk bemutatni tevékenységének főbb csomópontjait. Csatlakozása után Rákóczi, a Vagon inneni katonai kerület parancsnokává nevezte ki, s ilyen minőségben bízta meg a stratégiailag fontos Érsekújvár megvételével. Nem véletlenül esett a fejedelem választása iá. Az idős tábornok még fiatalabb éveiből kitűnően ismerte az erősséget, ahol számos bizalmi embere élt. Ennek köszönhetően nemcsak nélkülözhetetlen infoimációkat kapott a várról, hanem sikerült átpártolásra bírni a helyőrség magyar katonáit, akik nagyban hozzájárultak az 1704. november 16-a éjszakáján végrehajtott roham sikeréhez. Érsekújvár elfoglalása után a Bottyán János parancsnoksága alatt lévő seregtestet a Duna-Tisza közére rendelték a rác katonaság támadásainak elháiítására Az idős tábornok azonban elégedetlen volt a kapott feladatokkal. Úgy vélte, joga van ahhoz, hogy a dunántúli hadműveleteket ő vezesse. Több alkalommal nemcsak a kuruc főtisztekkel, hanem magával Bercsényivel is összekülönbözött. Önállóskodása a kömlödi hídfő megerősítésénél 1705 nyarán majdnem személyes tragédiájához vezetet A legnagyobb katonai sikert a Dunántúl 1705 végi elfoglalása hozta meg számára, amelyet 1706-ban és 1707-ben szívós portyázással meg tudott védeni az ellenséges támadásokkal szemben. Részben a kuruc tisztikaron belüli személyi ellentétek miatt 1707 decemberében a fejedelem Esterházy Antalt nevezte ki a dunántúli csapatok élére, Bottyán Jánost pedig a stratégiailag fontos érsekújvári generalátus parancsnokságával bízta meg. Töretlen hittel látott hozzá a feladatok végrehajtásához, de a kuruc hadsereg bomlási folyamatával szemben tehetetlennek bizonyult Egészsége fokozatosan megromlott, s gyakori betegsége miatt mind kevesebbéit tudott a katonai ügyekkel foglalkozni. Élete végéig tervezte az új