Évkönyv 1993-1994 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 2. (Esztergom, 1994)

BOTTYÁN JÁNOS EMLÉKEZETE - Dr. Czigány István: Bottyán János katonai pályája

A vasvári békekötést követően helyreállt a végvárak „megszokott élete", a nap nap utáni portyázások. Kollinovits Gábor Örökítette meg azt a vakmerő tettet, melyet a hagyomány szerint Bottyán János hajtott végre. Valamikor a század hatvanas éveinek második felében Bottyán parasztgúnyában belopódzott a törökök birtokolta Érsekújvárba. A várban nagy volt a sokadalom, mivel vásárt tartottak. Egyszer csak azt vették észre, hogy hogy a minaret tetején imádkozó papot egy parasztlegény áthajítja a korláton. Óriási riadalom támadott, az őrség megpróbálta a kapu felé menekülő legény útját állni, de az fegyverrel tört utat magának. Ezzel egyidőben kis lovascsapat robogott el a várfal alatt, s a menekülő parasztlegény egy kantárszáron vezetett lóra pattant, s Sellye irányába vágtatott el. Néhány szpáhi üldözőbe vette őket. Hamarosan lövések dördültek, majd kardok csattoglak, s a törökök véres fejjel vonultak vissza a várba. Másnap egy nagyobb csapat kopjás vitéz jelent meg a vár alatt, köztük az előző napi támadó Bottyán János. A szokásnak megfelelően beüzent a várba párviadalra szólítván a moszlim harcosokat Ám a krónika szerint a hatezer török közül egy sem akadt aki kiállt volna Bottyán Jánossal.

4 Más forrás híján nem tudjuk, hogy Kollinovits leírása mennyire fedte a valóságot. Viszont hasonló csínyek és bajvívások még napirenden voltak a XVJJ. század második felében. Sőt az is bizonyos, hogy Bottyán igen jól ismerte az Érsekújvári várat, amit azt 1704 őszén a vár ostromátak irányításakor bizonyított. Bottyán János hadi pályájának első biztos pontját az eddig ismert legrégebbi levele tartalmazza, melyet 1676 márciusában mint „Császár és Koronás Király Urunk ő Fölsége Sellye szabad varrásának lovas zászlótartója és gondviseloje"-ként írt Pozsony vármegyének.

5 A levél tartalma a szokványosnak tekinthető, a civil lakosság és a végváriak közötti mindennapos „súrlódások" közé sorolható. Bottyán kérte a vármegyét, hogy az ökörlopáson kapott, Nagy Péter és Jókai Hegyi Mihály nevű katonáinak büntetését engedjék el. Ők régi fegyvertársai, akik a farkasdi őrtorony építését megakadályozó török támadások visszaverésében helytállónak. Kész értük kezességet vállalni, és az ökör árát a károsultnak megéríteni. E forrsából tehát Bottyán katonai rangja mellett arra is fény derül, hogy ő ekkor már vagyonos ember, hiszen a két ökör ára akkoriban vagy negyven forint, egy lovas körvitéz majd egy évi zsoldja. Bottyán János nevét négy esztendő múltán egy meglehetősen furcsa per vádlottjaként említik az iratok. Bár 1680 február 18-án Léva várában meglehetősen banális eset történt, mégis a peres eljárás, s maga Bottyán személye több ellentmondást, mondhatnánk rejtélyt takarhat. Történt ugyanis, hogy Léva várának a bort igen kedvelő kapitánya Csáky Pál gróf, Nemes Vitézlő Bottyán Jánost is asztalához hivatta. Itt „már Asztalomnál lévén jóakaróimmal, hozzám jöt föl Nemes Vitézlő Bottyán János, énis tehetségem szerint tudván az böcsületet, eő Kegyelmét le ültettem egy darab pecsenyére, s mint Emberséges jóakarója, s Barattya jo akaróját, es Barattyat szokta böcsületessen marasztani, s igyekeztem jól tartani, én azon igyekeztem... nem tudom mi okra nézve, Istenemmel bizonyítom engem jól pofon ütött, melly hallatlan dologh, emberségből marasztottam" - vallotta már kijózanodva a várkapitány.

6 A dolog folytatása peisze az volt, hogy a bortól ittas Csáky inzultálása miatt Bottyánt vasra verette és a tömlöcbe záratta. A várban nagy port vert fel az eset, s vitézlő rend egyetértésével olyan modus vivendit próbálták találni, amely mind a két felet kielégítette. Kalocsay János Bottyán „képében" békülékeny húrokat pengetelt, bár „az Actust tagadja", de ha véletlenül „és részegségéből talált volna is valamit véteni eö nagysága ellen, kéri azon eö Nagyságát, méltóztassék Kegyelmes gratiajat nyuitani, és ez iránt megh bocsátani". Nyáry János az eset szemtanújaként próbálta menteni Bottyán tettét, mondván, „senkinek semmit se vetet, három izben is el akarván menni, de az Úr eö Nagysága (ti Csáky) nem eresztette... En Nyary Jasnos részegh nem voltam, az mely hittel az Nemes Vármegyéhez köteles vagyok, azon hitemmel fatealok (vallok), hogy se eö Nagysága Bottyán János ellen nem szollott se pedigh Bottyán János is eö Nagysága ellen: hanem mivel boros lévén, fel kelvén