Évkönyv 1993-1994 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 2. (Esztergom, 1994)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Balogh Béni: Csehszlovák-magyar lakosságcsere: ki- és betelepítések Komárom-Esztergom vármegyében a II. világháború után

adni, hogy némileg enyhítsük azt a fájdalmat, amit áz ősi föld othagyása jelent."

81 A kitelepítettek első csoportjai 1947 nyarán érkeztek a megyébe: "július hó 22-23-án a komáromi közüti hídon 7 család lett áttelepítve a csehszlovákiai Komarno községből, 40 tehergépkocsival. Egy család kivételével, mindannyian Komáromban lettek letelepítve..." 82 Három nappal később "megérkezett az első rajkai szerelvény, mellyel a Pozsonyból kitelepítettek jöttek..2 család 9 személlyel, 11 vasúti kocsival Leányvárra, 4 család 17 személlyel, ••'6;vasúti kocsival Környére lettek irányítva...A szerelvények Komárom állomáson felállított étkeztető MÁK-konyháróI nyernek ellátást, egy-egy szerelvénnyel 35 család, kb. 100-120 személy érkezik."

83 A betelepítés nagy erővel folytatódott: 1947 végéig már 112 család, 425 személy nyert elhelyezést a megye községeiben. Legtöbbjüket Környére irányították, itt 43 család, 195 személy telepedett le. Komáromba 26, Leányvárra 11, Baj községbe 8 felvidéki család érkezett.

84 1948-ban újabb 243 család elhelyezését oldották meg. Lakáshoz, földhöz, munkához juttatásuk nebéz feladatnak bizonyult az amúgy is túlzsúfolt, háborús károkat szenvedett vármegyében. A kitelepült szlovákok után kevés ingatlan maradt, az is jórészt használhatatlannak bizonyult: Tardosbányán például 91 személy mindössze három szoba-konyhás lakást hagyott hátra, igen rossz állapotban, "a többi fennmaradt hely pedig csak l-l szobasarok".

85 A dorogi szénmedence tizenkét községében állítólag egy üres lakás sem akadt, a kitelepített svábok házait helyi bányászok kapták meg.

86 A tatai járás községeiben a visszamaradt németek összetelepítésével próbálták lakáshoz juttatni a felvidékieket, Kecskéden ráteíepítés történt: 8 szlovákiai magyar család lakott együtt a kitelepítésre kerülő németekkél.

87 Sok esetben a helyi lakosok foglalták el a betelepítésre szánt ingatlanokat "s azokat felhívásra is vonakodnak elhagyni".

88 Az áttelepültek lakásgondjainak enyhítésére jelentős erőfeszítések történtek; 1948 elején már "49 ház javítása lett befejezve 60 lakással".

89 A Leányváron, Kömyén, Kecskéden és Szomoron helyreállított épületek javítási költségeire 1947 végéig 288.000 Ft lett kiutalva, egy lakásra átlag 4.600 Ft jutott.

90 Mit tudunk az áttelepültekről? Míg a Csehszlovákiába távozottak jő része bányász, nincstelen napszámos vagy háztartási alkalmazott volt, addig a nálunk letelepedett felvidékiek között legnagyobb arányszámban a vagyonos földművesréteg szerepelt.

91 Többségük jól képzett gazda volt, szülőföldjükön tervszerű beosztással, modem gazdasági elvek szerint, gépekkel dolgozták meg a földet. Társadalmi és gazdasági helyzetüket jól jellemzik az alábbiak: két felvidéki község - Garamdamásd és Lekér - mintegy 60-70, kitelepítésre jelölt családja Komárom-Esztergom vármegyébe szeretett volna letelepedni. Volt köztük két zöldség- és virágkertész, a kertészethez szükséges teljes felszereléssel (melegágyak, vízemelő motor, szivattyú stb.), két fuvaros 10 tonnás vontatókkal, továbbá 12 cséplőgarnitúra-, 6 traktor-, 9 aratógép-, 28 kaszálógép-tulajdonos. Teljes állatállományt, takarmányt és vetőmagot hoztak volna magukkal. Legnagyobb részük ezüst- és aranykalászos gazda volt, különös gyakorlattal az ipari növények termesztésében.

92 Az már a hazai viszonyokat jellemzi, hogy a megye községei közül egyedül Leányvár tudott volna biztosítani 10 családnak közülük letelepedést - lakóházat és összesen 120 kh. földet. Nem tudjuk, lett-e valami az ajánlatból. Tény, hogy néhány hónap múlva 20 felvidéki család költözik Leányvárra, "akik a régi telepesekkel szemben értékesebb polgároknak bizonyulnak".

93 Nem éz volt az első dicséret, ami szorgalmukat és szaktudásukat érte. Általáno$ tapasztalat volt, hogy jóformán még be sem rendezkedtek új otthonaikba, rögtön nekiláttak a