Évkönyv 1993-1994 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 2. (Esztergom, 1994)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Balogh Béni: Csehszlovák-magyar lakosságcsere: ki- és betelepítések Komárom-Esztergom vármegyében a II. világháború után

mezőgazdasági munkának. 1947 szeptemberében uszori, gutori és dunaszerdahelyi gazdák érkeztek Környére. "Valamennyi el lett helyezve, rögtön munkának láttak. Hihető, hogy a község képe előnyére változik."

94 Csalódást később sem okoztak: a télen megrendezett három hónapos környei mezőgazdasági tanfolyamon a résztvevők többsége felvidéki áttelepült volt, már korábban ezüstkalászos gazda. "Annál szomorúbb azonban..., hogy a hallgatóságból, illetve tanulókból mindössze három (hazai) telepes volt..."

95 A kulákellenes harc és a téeszesítési kampány beköszöntével, ha még volt egyáltalán, a dicséret súlypontja is áttevődött. "Az áttelepítettek Bajon utat mutatnak" - tudósított a Szimőről Bajra telepített szlovákiai magyar szegényparasztok munkájáról az Új Otthon.

96 A szimőiek egyéni parcellák helyett egy tagban kérték és kapták meg a nekik járó földet, 336 holdon folytattak harmadfokú táblás gazdálkodást. Sorsukkal a Szabad Esztergom

97 és osztályharcos alapon - a Komárom -Esztergom vármegyei Dolgozók Lapja

98 is foglalkozott. Bárhogy is változtak a megítélés politikai szempontjai - a felvidéki telepesek iskolázottságban, munkakultúrában magasabb színvonalat képviseltek, mint a Csehszlovákiába eltávozottak. Szellemi kultúrájukat, sajátos mentalitásukat magukkal hozták és lüktető életet, kezdeményező erőt, lendületet adtak a helyi közösségeknek. +++ 1948. december 20-án a lakosságcsere véget ért. A Szabad Esztergom november közepén adta hírül, hogy a CSÁB Esztergomban székelő kirendeltsége, "miután munkáját ezen a környéken befejezte, a hét folyamán elköltözött..."

99 A befejezés üagikusra sikeredett: október 29-én a bizottság egyik kocsija Pilismaróton nekiment egy villanyoszlopnak. Verőczi Sándor erdőtanácsos súlyos agyrázkódást szenvedett, míg társa könnyebben sérült meg.

100 Az első hónapokra jellemző kitelepülési hév ekkorra már réges-rég lelohadt, jelentkezésüket tömegesen vonták vissza a szlovákok.

101 "...amikor az Ország olyan nehéz helyzetben volt, akkor megtagadták a magyar sorsközösséget, kívánkoztak el innen, és most, hogy a gazdasági élet stabil lett, most már ismét jó nekik magyaroknak lenni" - írta róluk elítélően a tatai járás szociális titkára.

102 A november 22-én, illetve 23-án Kesztölcről kitelepült Velmovszki Paula és Mincér Hippolit

103 a megyéből utolsókként távozó szlovákok közt lehetett. Az intézményesen hazánkba telepített 12.528 felvidéki magyar család közül 335 került Komárom-Esztergom vármegyébe, a legtöbben Dorogra, Környére, Leányvárra, Oroszlányra.

104 A naszályi példából kiindulva - ahol négy, Szlovákiából áttelepült tanító ismét felélesztette a közösségi szellemet, regös-estet tartott, régi népdalokat, néptáncokat mutatott be a falu közönségének - az Új Otthon vezércikke ezt írta: "Mindenütt az országban, ahová áttelepítettek kerültek, mint a kovász hozzák mozgásba a környéket, építeni, fejleszteni akarnak, csatornázni, villanyt bevezetni, gépesíteni, gazdasági és kulturális megmozdulásokat szervezni, megindítani a szövetkezeti értékesítést, többet és jobbat termelni. Többet tudnak és érzik, hogy többet kell produkálniok."

105 A lakosságcsere nem érte el igazi célját, a csehszlovákiai magyarságot nem sikerült felszámolni. Menekültekkel együtt a felvidéki magyarok 12%-a került a második világháború után Magyarországra. A városokat leszámítva a magyarság lényegében megőrizte korábbi települési területét.

106 A csehszlovák nemzetiségi politika azonban még hosszú időre megterhelte a két ország kapcsolatát, a szlovák és a magyar nép közötti viszonyt.