Évkönyv ’92 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 1. (Esztergom, 1992)

Ortutay András: Falusi árvák helyzete a XVIII--XIX. század fordulóján, Bajnán

1810-ben Középszolnok megye részletes statútuma lehetővé tette, hogy ha a földesúr úgy akarja, a jobbágyárvát hozzá adják ki nevelésre és munkára. Ezt az özvegyek és árvák nem szívesen vállalták, mert ez a telekből való kitételt jelentette, s csak a vagyon (állatok, munkaeszközök, beruházások) becsértékeknek kamatait fizette nekik, ami nem biztosította fennmaradásukat. Mária Terézia úrbéri tabelláinak elkészülte után az elvett telkeket a földesúr már nem csatolhatta a majorsági földjeihez, de teljes értékű szolgáltatást adó jobbágyot ültethetett be a telekbe. A napóleoni háborúk után megnőtt az országban a hiteligény. A földesurak kezdték jobbágyaik árvaságra jutott gyermekeinek vagyonát elárverezni, és a készpénzt „interesre az uraság kasszájába" helyezni. A mozsgói Batthyány uradalom ennek nagy részét saját céljaira fordította, kivételesen adtak 10-30 forintos kishiteleket az uradalom jobbágyainak. Az árvák vagyona esetleges elköltözésükkel el is tűnhetett. Változó volt az uradalmak gyakorlata, volt, ahol az uradalmi fiskális, másutt a tiszttartó vagy kasznár kezelte az árvák pénzét. Az elszámoltatás sok helyen pontatlan volt. A pécsváradi uradalomban a városokhoz hasonlóan „árvák atyját" nevezett ki az uradalmi tiszttartó. Az „árvaatya" számoltatta be a gyámokat, elég'rendszertelenül. A kamatra kiadott tőkét néha nem tudták időre behajtani, sikkasztások is történtek. Degré Alajos összegezése: „A feudális szemlélet minden árvával, aki képtelen volt vagyonának megvédelmezésére, mostohán bánt. A gyámság nemes és polgárárvák esetében is többször vagyonuk teljes pusztulásával végződött Egészen más a helyzet a jobbágyárvákkal. A velük való bánásmód az osztályharc egyik eszköze: a jobbágyárvákat egyszerűen kifosztotta az, aki a szokás, majd a törvényadta jogánál fogva hatalmat gyakorolt felettük: a földesuruk. A kifosztás módja a földesúr érdekeinek alakulásával változott... Az eredmény „a gyámolt" árvák szempontjából ugyanaz volt, vagyonuk csorbulása, sokszor elvesztése". A XVJJI. században újratelepített Gyomán az 1830-as években a család belső szervezetét vizsgálva nem merült fel az árvák ügye. A fiúági öröklés rendje volt az uralkodó, a lányoknak meg kellett elégedniük a kiházasítással, ami készpénzt és állatokat jelenthetett, szőlőt abban az esetben, ha az leányágon jutott a családhoz. Pest megyei példákat vizsgálva Horváth Lajos állapította meg: „A községi elöljáróság széles körű tevékenységében már a XVIII. század második felében megtaláljuk az árva- és szegénygondozás elemeit is." 1780-ból hozott példája szerint Szadán az esküdtek döntöttek arról, hogy az elhalálozott Legéndi Mihály házát, fapincéjét, pajtáját, istállóját és két fertály káposzta-kenderföldjét átadják valakinek, aki 20 forintot tesz le érte, s bírja addig a portát, míg az árvák fölnevelkedvén ugyanezért a pénzért édesapjuk volt portáját visszavehetik."

(5,) A bajnai jobbágyárvákra vonatkozó forrás bemutatása előtt be kell mutatni röviden a község történetét Ez az ismertetés a török háborút követő újjátelepüléstől lesz csak kicsit részletesebb, hogy megérthessük forrásunk keletkezési körülményeit. A mai Bajna község területén okleveles adatokkal bizonyíthatóan már az Árpád-korban több település élt 1248-ban a Bár-Kalán nembéli Pousa fia Nána comes cserébe adta Petus fia Jóbnak. Bérese falut 1287-ben és 1295-ben is említette egy-egy oklevél.

(6) Nyék az esztergomi vár szolgálatában állott. 1268-ban Nyéki Simon várjobbágy kapott földet a garamszentbenedeki apáttól Kakaton, a mai Párkányban. 1295-ben Bérese faluval együtt úgy említik, hogy keletről határos Udvamokkal. 1240-ben Károly Róbert Esztergom megyei nemeseknek adta, s határát a szomszéd falubeliek jelenlétében íratta le. A határleírásban bajnai, csamaszombati és udvamoki lakosok vettek részt. ^ Bajna szomszédja az 1295-ös összeírásban délkeleten Örse, 1340-ben Csamaszombata. Örse (j) birtokosa 1269-ben Chama fia volt, így az 1237-ben először említett Örse azonos lesz Csamapusztával. Az esztergomi érsekség 1732-es canonica visitatiója Bajnánál megem-