Évkönyv ’92 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 1. (Esztergom, 1992)

Ortutay Andrásné: Nyergesújfíüu a XVIII. század végén

A gazdasági életre vonatkozó forrásokból Az Esztergomi Prímási Levéltár anyaga tartalmazza az összes írott forrást, amely a prímási uradalmak gazdasági tevékenységével kapcsolatosak. Közülük a legfontosabbak a dézsmajegyzékek. 1. „Kimutatás az összes gabonatizedről a tisztelt esztergomi érsek-püspöki uradalomban, párkányi kerületében a tizedszedő tiszttartó által A. 1785." ^ ' A jegyzék a helyszínen felvettek tisztázata. Az adatok valóságát a község papja hitelesítette: „A fenti termésből az engem illető tizenhatodrészt megkaptam és igazolom. Nic. Huszár, a helység plébánosa", majd lepecsételte. A viaszpecsét igazolja a pap nemesi származását: a címer lovaskatonát és a sisakon kinövő, kardot tartó oroszlánt ábrázol. Majd 1785. december 31-i dátummal hitelesítette a falu előjárósága: bíró: Abranits Mihály, törvény bíró: Puchner Márton, esküdtek: Kodmajer Ferdinánd, Kodmajer Ferenc, Szabó István, Varga Mihály. (Aláírásuk láthatóan nem saját kezű.) A záradék szövege: „Mi nyergesújfalusi bírák hittel valljuk, hogy nemzetes tiszttartó urunk gabonáinkat megdézsmálván szintén jelenlétünkben próbát tétettet, és a kicsépelt szemet ocsuval és asztagajjával a mocsi raktárba küldötte. Tiszta búza nem termett és méhkas sem volt található. Oszi szalmából 8 ölet és tavasziból 5 1/4 ölet rakodott föl. Lepecsételve Esztergomban 1785. december 31-én." A falu pecsétje rányomott pecsét, díszes papúfelzettel. Püspökalakot (Szent Adalbert) ábrázol. Körirata: „Sigillum Nyergesújfalusiensis." A dézsmálás 1785. augusztus 16-án történt. A jegyzéket Joannes Salamon „provisor Strigoniensis", esztergomi tiszttartó vezette. Ha a jegyzék adatait nem is tartjuk teljesen pontosnak (felfedezhető a kerekítésre való törekvés), valószínűleg törekedtek l-l uradalmon belül az arányok megtartására. Feltünteti, mit termeltek a községben, mennyi termett l-l gazdának, közli a teleknagyságot. Ebből következtetni lehet a gazdálkodás színvonalára, az anyagi viszonyokra, életszívonalra. (47 fő adatait tartalmazza.) 2. „Kimutatás a bortizedről a tisztelt esztergomi érsek-püspöki uradalomban, párkány Kerületében a tizedszedő tiszttartó által A. 1785."

( ' A jegyzék az előbbihez hasonlóan készült, csupán a dézsmálás és a hitelesítés dátuma hiányzik. A hitelesítő záradék szövege: „A fenti borból az engem illető tizenhatodrészt megkaptam és igazolom. Nic. Huszár, a helység plébánosa." „Alább írottak Ny-UjFalusi Helységnek Bírái és Esküttyei ezen jelen való irásunkal adjuk tudtára Mindeneket a kiket illik és varjuk, hogy az Mságos Uraságh itt felébb megint és ki tett Surnának az Határban termett Borbul, nem többet sem levesebbet vett légyen be. Melyet Helységünk Pecsétyével és Nevünk Subscríptiojával erősítünk." Ebből a dézsmajegyzékből megtudható a bortermés mennyisége és minősége (fehér vagy vörös bor). 214 fő adatait tartalmazza, tehát olyanokét is, akik gabonából nem voltak kötelesek dézsmát szogáltatni. így kezd kirajzolódni a falu szegényebb rétegeinek megélhetése, következtethetünk az extraneusok szerepére. 3. „Ujfalusi Ispánynak Erdőbéli Számadásául Szolo Regestruma prö anno 1787." „Erogatio az 1787 diki Esztendőbéli Hasább Fának kihordására ugy mint" „Az 1787 kiki Esztendőbéli Fának Vágatására fizessen ugy mint" „Erogatio Kész Pénznek