Évkönyv ’92 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 1. (Esztergom, 1992)
Szabó János: Az Esztergom vármegyei Közjóléti .Szövetkezet szervezete és tevékenysége (1942-1944)
A szövetkezetszervezéssel kapcsolatosan Szabadi által említett másik alapelv volt a szoros „együttműködés más szervekkel: Népművelési Bizottsággal, Gazdaségi Felügyelőséggel, Gazdasági Egyesülettel, párkányi Gazdasági Iskolával, Egészségvédelmi Szövetséggel stb." (53) Nem is igen tehettek másként. Egyrészt a sajátos jogi keretekből logikusan következett, hogy a „szövetkezet... mindig szemelőtt tartotta a magasabb gazdaságpolitikai szempontokat, s ezeknek megfelelően (igyekezett) bekapcsolódni az egyes szakminisztériumok által iányított gazdaságpolitikai tevékenységekbe", szorosan együttműködve azoknak megfelelő helyi, területi szakszerveivel. (54) Másrészt a csekély saját létszám és az ehhez képest fölöttébb szerteágazó tevékenység determinálta a szövetkezetet a minél szerteágazóbb üzleti - együttműködési kapcsolatokra. Bár a szövetkezetek az ONCSA céljainak megvalósítását szolgáló területi végrehajtó szerveknek (is) tekinthetők, az OSZF nem rendelkezett semmiféle eszközzel, amivel a munkatervek végrehajtását szorgalmazta volna. Annak módja inkább az illetékes törvényhatósági tisztviselők személyes elkötelezettségén múlott. Ezért igen nagy különbségek voltak az egyes vármegyék, városok között a munkatervek végrehajtásában. Szabadi szerint az esztergomi szövetkezet esetében „1942-ben nagyobb arányú juttatások és építkezések hogy történhettek, az elsősorban az igazgatósági tagok fáradhatatlan agilitásának volt köszönhető, akik a vezetésük alatt álló hivatalok teljes erejű támogatásával állottak a közjóléti szövetkezeti gondolat mellé..." ( 7,) Ha ebből le is vonjuk a kötelező udvariasságot, több jel szerint a fenti mondatnak igaz lehetett 1942-ben és később is. 4. Ideológia, önértékelés, program Az ONCSA-törvény képviselőházi vitájában a szélsőjobboldali képviselők általában a törvényjavaslat ellen szólaltak fel, mondván, hogy csak elodázza, de nem oldja meg gyökeresen a problémát. (58-) Ilyen összefüggésben érdekes, hogy Szabadinak az 1941. okt. 27-én, a közjóléti szövetkezetekről elhangzott előadásában szélsőjobboldali ideológiai elemek is előfordultak. A kapitalista világszemlélet az - mondja - „amikor a tőke öncél, aranyvalutában hisz. (Ezzek szemben a munkaállam a) ... vállalkozásoknál nem a tőke öncálúságát tekinti, hanem arra ügyel, hogy a közösség minden tagja a megérdemelt életformát és életszintet elérhesse; munkavalutában és az egyének becsületességében hisz. A munkavaluta lényege, hogy csekély tőkével is megindulhat a munka hitel formájában, ha fennáll a bizalom és a rend, mert bizonyos idő múlva a valóságban is létrejön az a tőke, mely a vállalkozás elején csak mint hitel állott rendelkezésünkre... A most kialakuló új magyar munkaállamban a hitelkreációk különféle ésszerű módozatai alkalmazásával a most alakuló közjóléti szövetkezetek hivatottak lényeges változást teremteni. Az ONCSA (...) létesítésében rejlik az a nagyszabású gondolat, mely külföldi utánzatoktól mentesen, egy sajátosan magyar szocializmus alapját veti meg. Első tekintetre államszocializmusnak néz ki, mert: 1. a közület gazdasági vállalkozó, 2. a gazdasági vállalkozás vezetői a közigazgatás főemberei, 3. a termelés eszközei egy darabig a közület tulajdonában maradnak 4. a közület a vállalkozást nyerészkedés nélkül végzi. Mégsem államszocializmus, mert: 1. a termelés eszközei, illetve az egyes juttatások a szorgalmas családoknak mint saját tulajdonukká lehelnek, 2. ezek a gazdasági vállalkozások csak a szegényebb sorban lévő családok megsegítését szolgálják..."
