Évkönyv ’92 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 1. (Esztergom, 1992)
Szabó János: Az Esztergom vármegyei Közjóléti .Szövetkezet szervezete és tevékenysége (1942-1944)
ülést tartott (egy), az igazgatóság által kiküldött szűkkörűbb, 5 tagból álló bizottság is, melynek feladata „az egyéni kérelmek felülvizsgálása és megszavazásra előkészítése" volt. (38.) A szövetkezet 4 tagú felügyelő bizottsága - a közigazgatás vezető és ellenőrző szerepét hangsúlyozandó - természetesen ugyancsak csupa magasrangú tisztviselőkből állt. Elnöke hivatalból a főispán lett, helyettese pedig, ugyancsak hivatalból a vármegyei számvevőség főnöke (39) A szövetkezet napi teendőit természetesen fizetett alkalmazottak végezték Szabadi István közjóléti szövetkezeti igazgató vezetése alatt. 1942 végén a 3 kisegítő szociális gondozóval, és egy altiszttel együtt összesen 7-en: Szabadi többször panaszkodott, hogy bizonyos állásokat részben pénzügyi keretek, részben a megfelelő szakember hiánya miatt nem tudnak betölteni. (46-) A legjobban valószínűleg egy megfelelő építésvezető hiányzott, hiszen a szövetkezet forgótőkéjének nagy részét különböző építkezésekre fordította, egyanakkor a munkák jó részét nem tudták, illetve nem akarták „kulcsátadásig" kiadni a vállalkozóknak. A munkaerőhelyzetet 1942-43-ban tovább nehezítette a főkönyvelő többszöri katonai szolgálata. A későbbiekben hosszabb-rövidebb időre új nevek is föltűntek az alkalmazottak között. Érdekes, hogy a legtöbben valószínűleg éppen 1944-ben, a háború alatti legszűkösebb évben dolgoztak a szövetkezetnél/ 47-) Bár a közjóléti szövetkezetek dolgozóinak státusza, a közigazgatáshoz való viszonya általában sem volt megnyugtatóan rendezve - helyzetük ellenére nem számítottak közalkalmazottaknak - a kisegítő szociális gondozók helyzete még ezen belül is átmeneti volt: „ezek a közjóléti szövetkezeti alkalmazottai ugyan, de tevékenységük szakszerűségének biztosítása érdekében mégis a vármegyei szociális gondozó" - aki vármegyei tisztviselő volt - irányította Szabadi egy 1941. október 27-én a közjóléti szövetkezetekről tartott előadásában a szövetkezetek szervezésével kapcsolatban két alapelvet említett meg. Ezek egyike: a „központban kis létszám, kifelé piramis szervezés (községi mintagazdák, közjóléti községtanácsok)." (49) Az 1942. évi működésről szóló beszámoló szerint a szociális gondozók segítsége „nyomán kapcsolódtak be sorra... az értékes és önzetlen szövetkezeti külső munkatársak". "°-) Valóban föltételezhető, hogy egyes esetekben jószándékú helyi segítőkre tett szert a szövetkezet. Az OSZF által is szorgalmazott, szervezett munkaközösségek valóságos kiépülésének azonban az egész működési idő alatt nem maradt semmi biztos nyoma. (51 ' Az 1942-es üzlettervben „közjóléti mintagazdák" címen külön 3.000 P-t szeretett volna beállítani a szövetkezet, hogy ezek körül szerveződhessenek majd ama bizonyos „községtanácsok". (52 Az OSZF indoklás nélkül kihúzta ezt a tételt. A szomszédos Komárom vármegyében országos mérce szerint is viszonylag jól működő külső szervezet jött létre. Csakhogy ott a magas színvonalú Tatai Népfőiskolán módszeresen kiképzett gazdaifjakra alapoztak. Esztergom vármegyében viszont semmi ilyen mélyebb koncepció nem volt. ;ond. (43.) (44.) őket.' (48.)
