Évkönyv ’92 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 1. (Esztergom, 1992)

Csombor Kizsebel: Lengyel katonai menekültek Esztergomban a II. világháború idején

kulásától kezdve. A polgári személyeket, a hadtestek és a Magyar-Lengyei Menekültügyi Bizottság kérésére, 1939 őszén és 1940 tavaszán átirányították a polgári menekülttáborokba. A n. hadtest 1939. XI. 28-i távirati jelentése szerint az Esztergomtáborban lévő 42 férfit és 1 nőt átadták a párkányi járás főszolgabírájának, akinek területén, Ebeden polgári menekülttábor volt.

(36) Azonban döntően az evakuáció hatott a tábor létszámának alakulására. Bár konkrét szökési esetekről szóló jelentéseket csak elvétve találunk az iratok között -1940. január 30-án kelt jelentésben 8 fő szökéséről számolt be a táborparancsnok

(37) - a megakadályozásukra hozott rendelkezések és a visszaemlékezések nagyarányú szökésekre engednek következtetni. A Honvédelmi Minisztérium 21. osztályának 1940 nyarán az őrzésre vonatkozó szigorú rendelkezései mellett a II. hadtestparancsnokság is hasonló rendszabályok bevezetéséről számolt be 1940. június 28-án kelt jelentésében. E szerint a szabad kijárást megszüntették, még az orvosoknak és a lelkészeknek is csak őrkísérettel szabad közlekedni.

(38) A szökések azonban folytatódtak, ezért a II. hadtestparancsnokság az esztergomtábori tábor parancsnokságát utasította az esetek szigorú kivizsgálására. A táborparancsnok 1940. január 11-én kelt jelentésében a következőkről számolt be.

<39

'

) A tábort teljesen lezáratta, naponta négyszer létszámellenőrzést tartanak. Értesítette az illetékes csendőrséget és az esztergomi rendőrkapitányságot, hogy hatóságuk területén azonnal tegyék lehetővé a nyomozás lefolytatását „továbbá intézkedésig az est beálltától két őr teljesít szolgálatot a lengyel barakkoknál, kioktatva, hogy szükség esetén a fegyvert is használja." (40) A jelentésekből kiderül, hogy a katonák polgári táborok felé szöktek, ahol „állítólag polgári ruhát és pénzt kapnak".

(41) A szökéseket a jelentések azzal indokolták, hogy a lengyelek a rossz elhelyezési körülmények miatt félnek a téli viszontagságoktól, munkába akarnak állni, és indokként említik azt, hogy a polgári táborokban a menekülteknek jobb dolguk van. Amellett, hogy az említett okok is szerepet játszottak a szökésekben, azok tömeges voltát nem indokolják. A lengyel szökések először valóban a polgári táborok felé irányultak, mert német nyomásra a HM. 21. osztály 1939. november 21-én kiadott rendelete értelmében a lengyel katonai személyeknek érvényes útlevéllel sem lehetett Magyarország területét elhagyni, míg ez a polgári személyeket nem érintette. A tábor parancsnokainak jó kapcsolatai voltak mind a Honvédelmi Minisztériumban, mind a Belügyminisztériumban. Feltehetően nemcsak az evakuációról, hanem arról is tudtak, hogy az a magyar kormánykörök tudtával és hallgatólagos beleegyezésével foíyik. Másrészt a jelentésekből, akarva-akaratlanul kiderül, hogy az őrzésre vonatkozó rendelkezéseket nem hajtották végre teljes szigorral, hiszen 1940 őszén a lengyel katonák egyenként és kisebb csoportokban, kíséret nélkül mutatkoztak Esztergomban és a dorogi-esztergomi műúton. A magyar táborparancsnokok lengyelbarátsága mellett az őrség alacsony létszáma és a különböző munkahelyeken dolgozó internáltak ellenőrzésének nehézségei szintén hozzájárultak az őrzés lazaságához. Az iratanyagban az utolsó szökésről szóló jelentés 1941. november 29-én kelt. E szerint „még folyó év szeptember 18-án megszökött egy, korábban a városhoz kiadott lengyel internált", tartózkodási helye ismeretlen.

(4 -) A fellépő németellenesség hatására kivonták a német nemzetiségű internáltakat a táborokból. Számukra Rajkán állítottak fel tábort, ahová Esztergomból 48 főt adtak át.

(43) A német gazdasági körök érdeklődését is felkeltették a lengyel internáltak. 1940. tavaszán keresték meg a magyar Külügyminisztériumot azzal a kérésükkel, hogy a német nemzetiségű internáltakat és mezőgazdasági munkára lengyeleket alkalmaznának a Főkormányzóságban. A minisztérium csak úgy járult hozzá a kérés teljesítéséhez, ha a lengyelek önként és egyenként jelentkeznek. Annak ellenére, hogy lengyel részről mindent megtettek azért, hogy a katonák Magyarországon maradjanak, sokan jelenkeztek a táborokból. A lehetőség találkozott a visszatérni óhajtók szándékával. Esztergomtáborból az 1939. XI. 14-i kimutatás szerint 464 legénységi állományú lengyel internált jelenkezett.

(44-) 1942 elején a német katonai attasé