Évkönyv ’92 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 1. (Esztergom, 1992)

Csombor Kizsebel: Lengyel katonai menekültek Esztergomban a II. világháború idején

ismét megkereste a Honvédelmi Minisztériumot azért, hogy a lengyel internáltakat kikérje a birodalomban végzendő munkára. Az ügyben a honvédelmi miniszter úgy döntött, hogy az önként jelentkező lengyel internáltak elszállíthatok, ha ígéretet kapnak arra, hogy csak hazájukban alkalmazzák őket. Ekkor egyetlen internált sem került átadásra. A jelentős létszámcsökkenést ellensúlyozta, hogy a szökések és a hazaszállítás táborösz szevonásokat eredményezett, és a feloszlatott táborok, pl. Léva, Nagycsalomja egészséges, munkabíró lakóit a munkászászlóaljhoz vezényelték. Ezért átlagosan kb. 700 főt tett ki az esztergomtábori I/2.1.mü.mu.zszlj. létszáma. A menekült lengyel katonák munkalehetőségei és életkörülményei A zászlóalj elsődleges feladata garázsépítés volt A Honvédelmi Minisztérium még 1939 őszén megkereste a város vezetését, mert Esztergomtáborban 500 katonai autó részére garázst kívánt létesíteni, és erre a célra a várostól telket és kőanyagot kért.

(45-) Esztergom képviselőtestülete úgy határozott, hogy Esztergomtáborban a volt téglagyárral szemben, a kesztölci út és az Újtábor („jelenleg lengyel tábor") határolta területen 15 holdat a tulajdonjog megtartása mellett, 15 év időtartamra, évi 30 pengő bérleti díjért a honvédelmi igazgatásnak átenged. A város kőbányájából a garázshoz és a szükséges utakra mintegy 4000 m3 követ ad, m3-ként 20 fillér térítési díj mellett.

(45) Kikötötték, hogy a kitermelés költségeit a kincstár fedezze, és azt, hogy az építkezésnél az esztergomi vállalkozók előnyben részesíttessenek. Abérleti szerződést 1939. november 30-án írták alá, a munka 1940 tavaszán kezdődött'

(46) A zászlóaljat különféle munkacsoportokba osztották - kőművesek, lakatosok, asztalosok, útépítők stb. -, akik 17 darab vasszerkezetű, olasz rendszerű garázs építését végezték. A munka nyolc órás volt. Ezért a tisztesek és a legénység napi 40 fillért, az altisztek 1 pengőt kaptak munkapótdíjként zsoldjuk mellett.

(47) Mivel kevés volt a szakember, a K.M.O.F. kérte, hogy a táborokból a lengyel kőműveseket az Esztergom táborban folyó tehergépkocsiszín építésére irányítsák'

<48) Azonban csak a püspöknádasdi tábor jelezte, hogy 5 fő internáltat áthelyezett. Ez azt jelentette, hogy a katonák zömének menet közben kellett a szakmai fogásokat megtanulni. A nehézségek ellenére a munka jól haladt. Az 1940 áprilisában kezdődött munkálatok már nyáron olyan szinten álltak, hogy egy szerelő szakaszt 1940 júliusában Vácra helyeztek, ahol hasonló építkezés kezdődött „A nagylétszámú katonai menekülttáborokba igen gyakran érkeztek munkást kérő levelek, de a menekültek közül is sokan saját elhatározásból kívántak munkába állni." (50) A Honvédelmi Minisztérium a legénységnek és az altiszteknek engedélyezte a munkavállalást - a tisztek 1942-ig csak szellemi munkát végezhettek - azzal a feltétellel, hogy a magyar munkás ezért kenyerét nem veszítheti. A HM. és a Földművelési Minisztérium megegyezése alapján 1940 tavaszán a lengyel internáltakból arató alakulatokat szerveztek (egy szakasz 30 főből állt), amelyeket az illetékes hadtestparancsnokság területén, de azon kívül is igénybe lehetett venni. Erről a Közigazgatási Bizottságokat 1940. június 13-án értesítették, a 129.500/1940. F.M. sz. rendelettel.A munkaerő szervezését és irányítását a Földművelésügyi Minisztériumban felállított Országos Gazdasági Munkaközvetítő Iroda központi és vidéki szervei intézték, a HM. 21. osztály, majd pedig a hadtestek közvetítésével. A 21. osztály leszögezte, hogy a magyar vállalkozók és a munkára jelentkező lengyel menekültek között un. munkavállalási szerződést kell kötni, amihez az internáltak kiuzsorázásának elkerülésére a táborparancsnokság jóváhagyása szükséges'

(52) A béreket a helyi szokásos „árak" figyelembevételével kellett megállapítani. A lehetőséggel Esztergom város gazdasága és több esztergomi gazda is élt 1940 nyarán. Esztergom egy munkásszakaszt kért, mert a város gazdaságát az aratók 1940 júniusában, a szénakaszálás idejére otthagyták.

(53) A kimutatás