Évkönyv ’92 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 1. (Esztergom, 1992)
Kardos István dr.: Az idegenforgalom helyi cs regionális irányítása
ESZTERGOM IDEGENFORGALMI PROPAGANDÁJA Amikor testet öltött az elképzelés, hogy a táji adottságokat, a bőven feltörő hévízeket, az iskolákat, a katolikus egyházközponti szerepkört, valamint az Árpád-házi királyok s az egyházfők alkotta értékeket az idegenforgalom szolgálatába állítják, szembe kellett nézni azzal a ténnyel, hogy ezt a kisvárost alig ismerik az országban és a világban. Kézenfekvő volt a felismerés, hiábavaló lesz minden erőfeszítés, a városszépítés, a látványosságok megteremtése és a rendezvények szervezése, ha nem gondoskodnak tervszerűen a város propagandájáról. A felismerést tett követte, s a város értelmiságe, idegenforgalomban érdekelt üzletemberei minden - a korban fellelhető és a város által elérhető - eszközt felhasználtak a cél érdekében. A plakátok szerepe a város népszerűsítésében A húszas évek közepére a propaganda fontos eszközévé lépett elő a plakát. Ezt felismerve 1926-ban a Nagyboldogasszony-nap ünnepségeinek propagálására idegenforgalmi plakátpályázatot hirdetett a Balassa Bálint Társaság. Ennek eredményeként készült el Jaschik Álmos plakátja az 1927. évi rendezvénysorozatra. Az Országos Idegenforgalmi Tanács vezetői 1929. augusztus 15-én Esztergomban tartott ülésükön javasolták a város vezetőinek, hogy függesszenek ki a budapesti szállókban és pályaudvarokon Esztergomot ábrázoló képeket, plakátokat. Az ülést követően Antony Béla 5000 db idegenforgalmi plakátot rendelt a budapesti Seidner cégnél 28 fillérért darabját. A költségek első felét 1929-ben, a másodikat 1930-ban kellett kifizetni. A magyar, angol, német, olasz és francia szöveggel készült plakátok az ajánló szavak szerint „... művészi kivitelükkel alkalmasak lesznek arra, hogy a vidék és az idegenek figyelmét városunkra felhívják." (30) A plakát grafikai tervét az esztergomi Bajor (akkor meg Bayer) Ágost készítette 150 pengőért - „ki egyébként a Nagyboldogasszony-napi plakát tervét díjtalanul adja a városnak. 31) Néhány évvel később, 1933-ban ismét felvetődött egy plakát készíttetésének gondolata. Ismét pályázatot hirdettek, melyre 27 pályamű érkezett. Ezt követően Glatz Gyula a közgyűlés 58/1934 kgy. sz. határozata alapján Pirchala Imre lapját nyomtatták ki 4000 példányban - 800 pengőért a budapesti Klösz cégnél. (32) Az Idegenforgalmi Bizottság 1935 áprilisi ülésén ismét pályázat hirdetését javasolták, s 1938-ra készülve újra megfogalmazódott a kívánság egy Esztergomot népszerűsítő plakát nyomtatására. Ennek nyomán készült el Dex Ferenc műve. Ezekből még 1941-ben is jutott 30 db az országban működő IBUSZ irodák falaira. Erről Cseicsner Rezső számot adott az Idegenforgalmi Bizottság 1941. októberi ülésén. 1943-ban az idegenforgalmi Munkaközösség a Takarékpénztár és a város összefogásával 3400 pengőért hatszínnyomású plakátot készítettek. E plakátok kétharmadán az „Esztergom Szent István Városa", további egyharmadán pedig „Esztergom", s alatta „Magyarország" felirat szerepelt, olasz, német, francia, horvát, bolgár illetve magyar nyelven. (33) Á külföldre szánt plakátok terjesztését az OMIH biztosította. Az Idegenforgalmi Hivatal 135 vasút- és hajóállomáson helyezett ki ezekből a színes plakátokból. Ezenkívül az OMIH segítségével 1.000 db került közforgalomba, s jutott belőlük 50 db Bulgáriába, 50 db Horvátországba, 40 Rómába és 40 db Berlinbe is. í34)
