Évkönyv ’92 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 1. (Esztergom, 1992)

Kardos István dr.: Az idegenforgalom helyi cs regionális irányítása

levelezőlapok céljára. Ezek ábrázolhatnak hegyi uatakat, falusi részleteket, népviseleteket, útszéli kápolnákat, erdei épületeket, romokat és más hasonlóan érdekes látványosságokat. November 27-ére már címerük is elkészült. Ez felül a Bazilikát, középen a bánhidi Turult, alul a visegrádi Salamon-tornyot, legalul sítalpat, turistacsákányt, mászókötelet foglalt magában. Decemberben a Magyar Turista Egyesület kérésére hozzáláttak a turista menedékház céljaira gr. Eszterházy Móric által átengedett Gesztesi-várrom és környékének rendezésére. Dr. Darvas Géza nagy terve volt, hogy a Pilis-Vértes Szövetség 1933-ban a Nagyboldogasszony-hét alkalmából rendezzen kiállítást Esztergomban, azzal a céllal, hogy ezen bemutassa a vidék iparát, kereskedelmét, mezőgazdaságát, fürdőit, üdülőtelepeit, bérceit, zugait, barlangjait, menedékházait, szociális berendezéseit, köz- és magángyűjteményeit, múzeumait, iskoláit. A rendezésnél véleménye szerint jól hasznosíthatók lennének a néhány év előtt, 1925-ban rendezett faluszövetségi kiállítás tapasztalatai. Annak a jövedelme sajnos nem maradt a városban.Most úgy kell alakítania dolgokat, hogy ez ne forduljon elő, s a bevételből a résztvevők gyarapodhassanak. A nagy vállalkozás előkészítéséhez - véleménye szerint mielőbb össze kell hívni annak rendező bizottságát. Az elképzelés komolyan kezdte foglalkoztatni a szövetségben vezető szerepet játszó esztergomiakat, akik 1933 februárjában megkezdték az előző évben beígért, de akkor elmaradt kiállítás előkészítését. Terveik szerint a következő nyolc csoportban sorakoztak volna fel a tárgyak: képzőművészet, iskolák, szellemi és kézügyességi termékek, történelem és régészet, ipari, iparművészeti alkotások, mezőgazdasági termékek, balneológiai és klimatológiai eszközök, egyéb be nem sorolható kiállítási anyagok. Májusban Szívós Waldvogel József vezetésével újabb ülést tartott a szövetség a tervezett kiállítás ügyében. Ez alkalommal döntöttek a helyszínekről. Fővédnöknek felkérték Fábinyi Tihamér kereskedelmi minisztert. A kiállítás védnökének pedig dr. Huszár Aladár volt vármegyei főispánt, Budapest főpolgármesterét és dr. Lingauer Sándor főispánt nyerték meg. Intéző elnök Etter Ödön, a főrendezők Szívós Waldvogel József, Lenkei Emil és Einczinger Ferenc lettek. A kiállítás a tervek szerint augusztus 10. és 20. között tartott volna nyitva. Ám a vállalkozás meghaladta a szövetség erejét, s a belső viszályokon zátonyra futott. Szeptemberben eltávozott az esztergomi körzet éléről dr. Kemenes Illés. Utódjául dr. Gróh Józsefet választották meg. A kiállítás ügye ismét megfeneklett, s ebben nyilván szerepet játszott az is, hogy a válságos helyzetbe került város újonnan megválsztott polgármestere, Glatz Gyula még nem tudott úrrá lenni a problémákon. A kiállítás megrendezése azonban továbbra is ott szerepelt az elképzelések között. Kivitelezését a helybéliek a Pilis-Vértes Szövetségtől várták. Ám hiába, mert az erre az időszakra szép csendben elszenderedett. Némi keserűséggel állapították meg róla, hogy sajnos nagyobb reményt fűztek működéséhez, mint amennyit megbírt. Életre keltését az itteni lehetőségek kiaknázatlanul maradása indokolta volna. Egyesek szerint a tervezett kiállítás annak idején azért maradt el, mert a szövetség nem tett eleget az ügy megvalósítása érdekében. Einczinger Ferenc szerint például a Pilis-Vértes Szövetség nem vállalta az anyagi terheket, s a gondok megoldását a kiállítás megrendezésére alakult szervező bizottságtól várta. A költségek egy részét vállalta volna a Takarékpénztár, ha kérik tőle. A szövetség azonban még erre sem volt hajlandó. Többen azt javasolták, hogy amennyiben a szövetség nem hajlandó az ügyben vezető szerepet vállalni, rendezze meg a kiállítást maga a város. Végül valóban ezt a megoldást választották, s 1934-ben a TESZ rendezésében megnyílt a kiállítás. A szövetség 1933 tavaszán a tájak élővilágának védelmét szorgalmazva madáretetők kihelyezésére kérte fel az erdőbirtokosokat. A természet szeretetének gyermekkorban történő kialakítása érdekében az akkoriban hagyományos Madár és Fák Napja programjának továbbfejlesztése kapcsán kidolgozta „Az elemi és gazdasági népiskolák madár- és növényvédő