Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)
Vármegye- és egyháztörténet - L. Balogh Béni: Nemzetiségi kérdés Komárom-Esztergom vármegyében 1945-1949 között
NEMZETISÉGI KÉRDÉS KOMÁROM-ESZTERGOM VÁRMEGYÉBEN 1945-1949 KÖZÖTT leginkább az etnikai szegregáció s a minél homogénebb nemzeti államok megvalósítása biztosíthatja. A népcsoportjog és az ezen alapuló etnikai elkülönítés elveit követő náci Németország 1939-1941 között egy sor nemzetközi egyezményt kötött a Közép- és Kelet-Európábán élő németek egy részének az „anyaországba” való áttelepítése céljából, egyirányú népmozgás keretében. 1945 után a térség társadalmainak többségi közhangulata, mint már említettük, a nemzetiszocializmus mellett a kisebbségeket - elsősorban a németeket - tette felelőssé a második világháború kirobbantásáért. A térségben élő német lakosság kitelepítését ugyanakkor a győztes nagyhatalmak potsdami értekezletén határozták el 1945 nyarán. A Lengyelországból elűzött vagy elmenekült németek száma 7-8 milliót, a csehszlovákiaiaké 2,6-3 milliót, a magyarországiaké pedig több mint 200 ezret tett ki. Ezzel gyakorlatilag megszűnt a csehszlovákiai német kisebbség, a magyarországi pedig felére csökkent.18 Az 1945 májusában létrehozott Népgondozó Hivatal adatai szerint Magyarországról mintegy 185 ezer németet telepítettek ki (más adatok szerint19 166 800 személyt), a többiek önként távoztak, vagy a szovjetek hurcolták el őket. A magyar kormány kezdettől fogva azt hangoztatta, hogy az itthoni németek kérdése nem nemzetiségi kérdés, hanem a fasizmus maradványai felszámolásának része, amire egyébként a Moszkvában kötött, 1945. januári fegyverszüneti megállapodás kötelezte. Bár elvileg elhatárolódott a kollektív felelősség elvétől, még a potsdami határozat előtt kérte két jegyzékben a nagyhatalmakat, hogy a magyarországi németség „fasiszta részét” kitelepíthesse. Arról a mintegy 300 ezer emberről lett volna szó, akik 1941-ben a 475 ezer német anyanyelvű közül német nemzetisé- gűeknek vallották magukat. Később 250, majd 200 ezerre csökkentették e számot. A potsdami határozat alapján a szovjetek viszont 450 ezer német kitelepítését követelték, ami abszurd volt, hiszen a háború alatti kényszersorozások, a kiürítés, majd a szovjet deportálások miatt 1945-ben már nem is élt ennyi - korabeli szó- használattal élve: „sváb” - Magyarországon. Az ország 1944-ben bekövetkezett német megszállása, továbbá a Volksbund- tagok egy részének harsány pángermán propagandája, magyarellenes megnyilvánulásai fokozták a magyar társadalomban már korábban is meglévő németellenes indulatokat, amelyek a háború befejeződése után felerősödtek.20 A korabeli magyar közvélemény túlnyomó többsége támogatta a Hitler „zsoldosainak”, „ötödik had18 Romsics Ignác: Nemzet, nemzetiség és állam Kelet-Közép- és Délkelet-Európában a 19. és 20. században. Budapest, 1998, Napvilág Kiadó, 278. o. 19 Tóth Ágnes: Hazatértek... 15-16.0. 20 Kugler József: A második világháború utáni népességmozgások hatása Mezőberény etnikai és vallási összetételére. In Cholnoky Győző (szerk.): Földönfutók. A Magyarországot érintő kényszertelepítések a II. világháború alatt és után. Budapest, 2008, Lucidus Kiadó, 169. o. 199
