Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)
Vármegye- és egyháztörténet - L. Balogh Béni: Nemzetiségi kérdés Komárom-Esztergom vármegyében 1945-1949 között
L. BALOGH BÉNI oszlopának” titulált „svábok” kiűzését. A politikai pártok többsége is ezen a véleményen volt 1945 után, kivéve a Szociáldemokrata Pártot, amely lényeges fenntartásokat fogalmazott meg a kitelepítésekkel szemben.21 22 Kovács Imre, a Nemzeti Parasztpárt főtitkára - egyébként kiváló szociográfus, népi író - 1945 tavaszán az általánosnak mondható közhangulatot tolmácsolta írásában: „Nem érdemli meg a svábság a kegyelmet. Ha végigtekintünk az elpusztított országon, a felrobbantott hidakon, a kiégett Váron, ne feledjük el, hogy ez majdnem teljes egészében az ő bűnük. Ok hozták, ők közvetítették Hitler politikáját Magyarországra. [...] Takarodjanak, úgy, ahogy jöttek, egy batyuval a hátukon. ”21 Hasonló hangvételű írás jelent meg 1945 nyarán a Nemzeti Parasztpárt esztergomi hetilapjában, a Szabad Esztergomban is. „A svábok, háborús állásfoglalásuk miatt háborús bűnösöknek tekinthetők, csaknem valamennyien, ezért az ország felelősségre vonhatja őket. Szinte az egész svábságot vádolni lehet. [...] A svábok kitelepítése tehát nem nemzetiségi kérdés, hanem mint háborús bűnösök büntetése jön tekintetbe. [...] Most itt az ideje, hogy a svábkérdést, mint ilyent, véglegesen elintézzük. ”23 Számos neves közéleti személyiség viszont határozottan tiltakozott a kollektív bűnösség elvének alkalmazása ellen, köztük Bibó István vagy Mindszenty József esztergomi hercegprímás. Megyénkben, a Komárom-Esztergom vármegyei Törvényhatósági Bizottság ülésein 1945-ben Pákh János és Gróh József kisgazdapárti, 1947-ben pedig Zalán Károly szociáldemokrata képviselő emelte föl határozottan a szavát a „svábkérdés” igazságos és emberséges rendezése, továbbá a visszaélések megszüntetése érdekében. Bátor kiállásuk humanista és demokratikus indíttatású volt, és - Pákh János szavaival élve - arra irányult, hogy a német lakosok közül a „bűnös bűnhődjék, de ne bántsák az ártatlanokat”.24 21 Igaz, Peyer Károly szociáldemokrata vezető korábban, 1942-ben annak a véleményének adott hangot, hogy a német kérdés - vagonkérdés. Tilkovszky Lóránt: A magyarországi németek szerepe a második világháborúban és ami következett. Új Dunatáj, 1996. 4. sz. 28. o.; uő: Nemzetiségi politika Magyarországon... 118.o. 22 Kovács Imre: Egy batyuval. In uő: Népiség, radikalizmus, demokrácia. Publicisztikai írások. Budapest, 1992, Gondolat - Nyilvánosság Klub - Századvég, 135-136. o. A hazai németséggel kapcsolatos, „egy batyuval” szófordulat már Varga Béla katolikus pap 1942. november 11-i parlamenti beszédében is felbukkant: „Ha pedig [a németek — L. B. B.] nem érzik itt jól magukat, és nem akarnak alkalmazkodni, akkor nyiltva áll előttük az út, amelyen egyetlen batyuval jöttek. ” Idézi Norbert Spannenberger: A magyarországi Volksbund Berlin és Budapest között 1938-1944. Budapest, 2005, Lucidus Kiadó, 304., 340-341. o. 23 Szabad Esztergom, 1945. július 15. Idézi Balogh Béni: „Svábkérdés”: Kitelepítés Leányváron. (A német lakosság kitelepítésének kezdeteiről Komárom-Esztergom vármegyében.) Limes, 1992. 1. sz. 57. o. 24 Felszólalásaikat lásd Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára (a továbbiakban: KEMÖL), Komárom-Esztergom Megye Törvényhatósági Bizottságának iratai (a továbbiakban: IV-952), 1945. szept. 26., okt. 29., dec. 29., 1947. ápr. 25., júl. 1. közgyűlési jegyzőkönyvek; 200
