Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)
Várvédő harcok a török korban - Domokos György: A törökellenes védelmi rendszer kiépítésének vázlatos története a 16. század második felében
A TÖRÖKELLENES VÉDELMI RENDSZER KIÉPÍTÉSÉNEK VÁZLATOS TÖRTÉNETE... küzdelmének, a hanyatló Magyar Királyság és a fejlődése csúcsára ért Oszmán Birodalom közti küzdelem végelszámolásának szoktuk tekinteni, továbbá a magyar történelem egy új korszaka, a török hódoltság kora nyitányának. Szulejmán a mohácsi győzelem után elfoglalta és kifosztotta Budát, majd elhagyta az országot. Eljárása teljes mértékben megfelelt az oszmánok szokásos, a Balkánon már jól bevált hódítási módszerének. Ám e lépése később mégis hibásnak bizonyult. Szulejmán - és minden utóda - számára ugyanis a fő célt nem Buda, még csak nem is Magyarország jelentette, hanem Bécs, a Habsburgok székvárosának megszerzése, s ezzel a mintegy szimbolikus leszámolás a nagy ellenféllel. Ám Bécs már túlságosan távol feküdt Isztambultól, ahonnan a szultáni seregek minden év áprilisában elindultak hódító hadjárataikra. Az 1529. és 1532. évi hadjáratok kudarca rávilágított, hogy még a hatalma csúcsán álló Oszmán Birodalom sem képes egyetlen lendülettel áthidalni a nagy távolságot, megoldani az ebből adódó problémákat, sőt, ereje még Magyarország gyors bekebelezésére sem elegendő. Lassan megérlelődött az a felismerés, hogy Bécs megszerzéséhez előbb Magyarországot, és benne főként Budát kell elfoglalni, amely azután ugródeszkaként szolgálhat Bécs ellen. A döntést a magyarországi események is elősegítették. 1526 után, a kettős királyválasztás következményeként tulajdonképpen polgárháború dúlt az országban, melynek során az egyik fél, Szapolyai János, a Habsburg Ferdi- nándtól elszenvedett vereségektől kényszerítve, a segítség reményében a szultán vazallusává szegődött. Szulejmán 1541-ben Szapolyai támogatásának ürügyén érkezett, csellel elfoglalta Budát, és az újonnan meghódított terület, a budai vilájet székhelyévé tette. Ezzel az addig kétfelé szakadt ország három részre bomlott. A dél felől Magyarország testébe ékelődő Hódoltság ráadásul szinte elvágta Erdélyt a megmaradt királyi országrésztől, hozzájárulva az önálló erdélyi állam létrejöttéhez. Mohács után Magyarországnak semmi esélye sem maradt arra, hogy az oszmán támadást saját erejére támaszkodva visszaverje. Ezt a magyar politikai vezetők egy része gyorsan felismerte, és ennek tudatában az 1526. decemberi, pozsonyi országgyűlésen Habsburg Ferdinándot választották magyar királlyá. Remélték, hogy a Habsburg Birodalom képes lesz megállítani a hódítókat. Azt Ferdinánd is pontosan tudta, és a Bécs elleni török támadások ebben csak megerősítették, hogy a törökök ellen valamennyi tartományának és országának teljes erejét mozgósítania kell, ki kell építenie a központi kormányzatot, és biztosítania kell a maga számára Magyarországot, mint székvárosa és az örökös tartományok elővédjét. Az örökös tartományokban a központosítási törekvéseknek ellenálló rendeket szükség esetén erőszakkal szorította vissza, Szapolyait pedig fegyverrel kényszerítette meghátrálásra. Ezt követően az elfoglalt területeken már hozzákezdhetett a törökellenes védelmi rendszer kiépítéséhez. Gond persze itt is akadt számos, hiszen kezdetben a bécsi kormányzat igen keveset tudott a magyarországi viszonyokról, talán még ennél is kevesebbet az oszmánokról. A magyar vezetők azonban nem siettek segíteni, 83
